Amikor
ajándékba adtunk egy egész, a férjével
kettesben eltölhető napot, a lányunknak,nem gondoltam, hogy ekkora örömet
szerzünk vele. Kicsik nélkül, kettesben, oly rég voltak már.
Reggeltől
szólt a bármikor beváltható bónusz, egész napra, estélig.
El is
indultak reggel, s mi ketten ott maradtunk a 4 és alig 17 hónapos unokánkkal.
Velünk laknak együtt, így nem volt probléma az elköszönés, örömmel maradtak
velünk.
A pindurka
még nem tud beszélni, de kézzel- lábbal magyaráz.
Annyira szép
volt, amikor délután felvittem a szobájába elaltatni. Azt hittem, hogy nem fog
tudni anyukája nélkül elaludni , mert eddig mindig szopizott és úgy aludt el.
Volt is hiányérzete, de megfogtam a kicsi kezét ( Istenem, micsoda kis finom,
aprócska, tenyérbe simuló kezecske volt ez! )simogattam a hátát. s mint utólag
kiderült ugyanazt az altatódalt énekeltem, dúdoltam neki, amit az anyukája
szokott . 5 perc múlva csukódtak a hosszú szempillák, hálásan még rám nézett,
belefúrta magát az ölembe és már aludt is.
Hogy ne
legyen akkora anya- apa hiány. és ők is szórakozzanak kicsit, elmentünk a „
Tökfesztiválra „ velük, ami épp erre a napra esett.
Látni
kellett volna azokat a vidám és hálás pillantásokat, amivel ránk néztek. Nagyon
élvezték, mindent megnéztünk, kipróbáltunk, vidámkodtunk, így hamar telt az
idő. Utána kicsit játszottunk a játszótéren és hazafelé a négyévesünk, már
mesélte is, adta vissza az átélt élményeket.
Persze jól
elfáradtunk, nagy odafigyelést igényeltek. Az étel és italkóstolásnál nagyon
észnél kellett lenni, hiszen a kis ekcémás Ádámkánk sok mindent nem ehet meg. Ő
hősiesen viselte, hogy másféle ételeket kóstolhat meg, mint a testvére.
Élveztem a
kis pici aprókat lépő lábacskáit, az öltöztetését, a tisztába tevést, a
magyarázatokat.
Az jutott
eszembe, hogy valószínű Ő az utolsóként született kis unokánk, akivel minden percet, amit
tehetünk ki kell használnunk. Olyan furcsa érzések kerítettek hatalmukba.
Boldog voltam , és örültem, hogy együtt vagyunk. hogy szerethetem, hogy ide
született hozzánk, hogy a mamája lehetek. És Ő is szeret ! Tudom, érzem, látom,
hiszem!
Amikor este
hazaértek a szülők, ők elmesélték , hogy milyen élményeik voltak.
A pindurka
egyik hazahozott dologtól ( töklámpások, stb )a másikig szaladgált, mutogatott,
hümmögött, tapsolt, örvendezett. „ Mesélt”
Persze először
az anyukája ölébe bút.
Szép napunk
volt mindannyiunknak!
Ilyenek vagyunk.....
Néhány hangulatkép :
Szép hetet kívánok ! :)