2020. február 6., csütörtök

Február....

Már február is eljött, s mi folytatjuk az unokákkal a" megkezdett  ( önként vállalt )  feladatainkat " :) . Kis Bence, aki másodikos, szeretett volna egy könyvtár kihívásra jelentkezni, illetve részt venni.
Nosza, épp itt az ideje az olvasóvá neveléshez való hozzájáruláshoz. Örömmel vittem könyvtárba, s mára épp sikerült teljesíteni a kihívást. A feladatok nagyon jók voltak, együtt mentünk minden alkalommal, egyszerre csak 2 pontot lehetett teljesíteni, így legalább 8 szor el kellett mennünk a könyvtárba.
A kicsi Ádi unokánk sakkozni jár vissza az oviba, mindig nagy jó kedvvel. A papival gyakran sakkoznak, így van sikerélménye. Semmit nem erőltetünk , teljesen magától kérte a játékot.

Én közben készülgetek a tavaszra, bár az idő sem télit sem tavaszit nem mutat, olyan , mintha nem tudná mit akarna!
Már rég szerettem volna egy kis tea idő vagy kávé idő témájú koszorút a konyhába. El is készült, Mecz Gyöngyi webáruházából rendeltem apró kis teás darabokat, azt hiszem gipszből . Nagyon helyesek, így sikerült megcsinálkni őket. Nagyon örülök neki, mert olyan szép lett vele a konyha ezen része!





Nem tudom Ti szeretitek-e ezeket a kis halvány, finom púder színeket, de nekem nagyon bejönnek.

Más: Azt hiszem ezek a hűvös, semmilyen idők nem tesznek jót a súlyomnak :D Sokat üldögélünk idebent, alig várom, hogy kint is tudjunk dolgozgatni, mozogni Ülünk tanuláskor, ülünk , ha sakkozunk, olvasás, tv- nézés közben , a házi munka pedig nem ad annyi mozgást. Hetek óta nem tudtam elmenni kerékpározni, pedig nagyon szeretek. Most nagy szél tombol előtte eső esett, s így tovább! Persze, ha nagyon akarnék azért lehetne kicsit mozogni többet, de ahhoz meg, hogy eljárjak rendszeresen valahova, már fáradt vagyok. Elég későn érnek haza a lányomék, a kicsik azért sokáig itt vannak velünk. Gyakran sétálgatunk, de ez bizony nem komoly és hosszú mozgás.
Sürgősen el kell kezdenem valamit! :D

Most előpakoltam egy kis rózsához való hímzést, és függöny varráshoz is készülődöm. A hét végén szeretnék velük végezni.
Kellemes hétvégét, tegyétek amihez kedvetek van!

2020. január 12., vasárnap

Már nagyon rég jártam itt, pedig rengeteg mesélnivalóm lenne. Elmúlt a karácsony, a szilveszter, új évet kezdtünk. Néhány kép még a közelmúltből:


Nagyon szeretjük a karácsonyt, nálunk még áll a fa, még nem tudtam megválni tőle.








Kicsit az udvart is díszítettük.


Az idén nálunk is elindult a városban az adventi ablaknyitogató, melyben tevékenyen részt vettünk mi is. A 3- as számot kaptuk, azaz harmadikként nyithattunk ablakot, díszíthettük ki a az bakunkat, s megvendégeltük kicsit a látogatókat. Nagyon nagyon jó volt!







Szilveszterkor készítettem :


Szép heteket kívánok Nektek, remélem több időm lesz majd írogatni ide is :) 

2019. június 7., péntek

Nagyon gyorsan múlik az idő! Alig jön el egy egy program ideje, már zuhanunk is bele a másikba. Alig van idő feldolgozni egy- egy élményt! Persze én azért lassíthatok, senki nem kényszerít bele a rohanásba, de a kor hozza magával. Szerintem ez a 24 óra, már nem ugyanaz a 24, mint ami ifjú korunkban volt. Szerintem gyorsabban múlik a perc! Tényleg így gondolom! Kevés van idő mindenre.
A kis unokáinkat hozzuk- visszük isiből, oviból, s csak kapkodjuk a fejünk, mennyi minden van nekik . Programok, kirándulások, 5- 6 óra a kis elsősünknek, a középsős Ádikánknak, pedig projekt formájában valósul meg a környezet megszerettetése. Tudom jól, mit jelent, hisz ebben dolgoztam én is. Most nagyszülőként tapasztalva, már itthon nyugdíjasként, látom, hogy mekkora szükségük van a csöndre, a kicsit egyedüllétre, kikapcsolódásra. Alig van idő az történések mesélésére, újra élésére, pedig nagy szükség lenne rá. Azért, hogy rögzüljenek bennük, s holnapután már ne merüljön feledésbe.
Próbálunk nekik szép gyermekkort adni, segíteni a szülőknek, hisz egy biztonság, hogy itt laknak velünk, de kicsit mégis külön. Mi szeretünk együtt élni! sokban támaszkodhatunk egymásra.
Az unokáinknak egy tündérkert, egy földi paradicsom az udvar, ahol szaladgálhatnak , mászhatnak fára, van kis házacskájuk, csúszdájuk stb. A család összefogott, s ünnepekre ilyen jó kis játszó, dolgokat kaptak, amiken lehet mozogni, s nem kell a játszótereket, utcát róni egész nap a nyár folyamán.
Már én is várom a szünetet, hát még a gyerekek. Már tervezzük, hogy milyen jókat játszunk odakint, vizezünk, sarazunk, rajzolunk, főzünk stb.
Jó lenne ha lelassulna kicsit a világ. Mi most sokáig fogunk szundikálni, délután lazítani, sokat fürödni, mozogni, és persze rengeteget alkotni! Mert az alkotás nagyon fontos . Mindenki a maga módján.
Most néhány elkészült alkotásomat is megmutatom még, aztán mindenkinek jó nyarat kívánok.
Megkaptuk a Nyugdíjas Egyetemen a diplománkat is egész évben hű hallgatói voltunk a karnak. Jövő tanévben is szeretnénk járni, nagyon sokat profitálunk belőle. Persze a vizsgákra való felkészülés itt elmarad, nincs stressz, csak kényelmes tudás bővítés.




Pedagógus napra készítettem ezeket a virágtölcsérkéket.


Készítettem a virágtartó tál mellé egy kis díszt Nádasdiné Anikó leírása szerint.







Andis unokánk fotópályázaton a 3. díjat nyerte. Nagy volt az öröm! :)


Kicsi Ádink évzáró műsorán a középsősök: Ádámunk a jobb szélen.



A fára mászó kicsi Mókuskánk! :)


Jövőre a nyugdíjas Egyetemnek megváltozik a neve : Ezüst Egyetemre. Nekem tetszik az elnevezése. Nagyon szép műsorral köszönték meg, hogy hallgatók voltunk.


  Az okleveleink 


Néhány fotó a virágaimról: Nekem még csak most nyílt ki a fehér szív virágom, idén ültettem.

Sokféle pünkösdi rózsám van, ők még kitartottak pont pünkösdig.






Andris unokánkkal új fotózási lehetőségeket kerestünk a héten, lesz még egy pályázat! :)

Kikeltek a kis rozsdások is a hátsó kijáratunknál, így az üveg ajtó mögül kényelmesen figyelhetjük a család növekedését, a fiókák etetését. Hosszú perceket töltünk itt el az unokákkal. :)

Legyen szép Pünkösdi Ünnepetek!

2019. április 17., szerda

Tavaszi várakozás

Már itt a tavasz, igaz, hogy a héten nagyon hideg van reggelente, de már minden zöldell, s én nagyon szeretem ezt az időszakot.
Sok minden történt, mióta itt jártam.
Mindent nem mesélek el, mert hosszú lenne, de a számomra kellemes élményeket szívesen megosztom Veletek.
A helyi könyvtárban csütörtökönként mesélést, mesefelolvasást tartunk az alsós gyerekek számára. Mindig úgy várom ezeket a napokat, a kicsik mindig közel álltak a szívemhez, s van most újra idő a meseszeretetem kiélni. Legtöbbször fejből mesélek, de akadnak olyan hosszú mesék, amihez könyvet is használok.
Sokat kézműveskedtem, készülgettem kicsit a tavaszra, a húsvétra is.
Végig drukkoltam és izgultam Lutter Imre( a versmondó szövetség elnöke)  24 órás versmondását, felolvasását, amivel guinnes rekordot állított fel.
A helyi könyvtárban én is mondtam, és olvastam fel verset a költészet napján, unokáimmal és lányommal együtt.
Néhány kép az elmúlt időkről:









Egyelőre ennyit tudtam feltölteni, valami miatt nem sikerült a többi.
Legyen szép és Áldott az ünnepetek!