Jártatok már lépegetettek valaha, kora hajnalban, a füvön üldögélő harmatcseppeken? Amikor a  korán kelő nap ereje már benne van a talpatok alatt guruló gyöngyökben?
 Benne van az épp múló éjszaka csendje , szépsége. Finoman csiklandozzák a talpad bőrét, simogatják az épp lábra álló szereteted.

Amikor még érezni az éjszaka alatt összegyűlő nedvességet, ami gömböcske formájában a fűszálakra telepszik, majd rálépve hajnalban megsimogatja a hozzá érő emberi életet is?

Simogattátok már meg a kezetekkel, lábatokkal a harmatos füvet? Húztátok már gyengéden, épp a cseppeket érintve a talpatokat, fölöttük?

 Örömteli érzés.

 Lépkedtetek szemet lehunyva picit, a testet tartó lábatokat fürdetve, a pirosló, rózsaszínű hajnal erejében?

Hisztek a harmatcseppekben? A rózsaszirmokról leguruló gyöngyökben?  A hajnali napsugárban, amely beleolvasztja a korán kelő  vízcseppek és a saját erejét a növényekbe?

Én ma is ezzel kezdtem el a napom. Megtehettem, hisz hatalmas kertemben fürödtek a növényeim a kora reggelben. Majd magukat lágyan megmosva engedtek az én kérésemnek is, a talpam bőrét simogatták, gurulva gyöngyözték.

Jól esett. Így indult a reggelem  :)

 /fotó:internet/