2015. október 25., vasárnap

Tegnap korán esteledett .... :)

Szeretettel köszöntöm új követőmet, ezzel a szép őszi koszorúmmal! És természetesen, mindenkit, aki már régebben itt van nálam!
Az öszi színeket is felhasználva készült el ez a kis koszorú.







Levendulával töltött kicsi táska is ajándék :)




 
Készült még nemrégiben esküvőre két pezsgős üveg menyasszony- vőlegény ajándékba. :)

Kellemes őszi napokat kívánok!

2015. október 16., péntek

Egy esős nap hozadéka ....

Óriási munka volt! mire minden gömböcske megtalálta a helyét, bizony jó pár óra, este eltelt :)
De megérte! Kész az első karácsonyi díszem, koszorúm. Tudom, hogy nem lesz olyan sok idő adventig, és mindig megfogadom, hogy már januártól készülődöm a karácsonyra. Amit persze sosem tartok be. :))))
Most sikerült összehangolnom az időt, esett az eső, odakint semmit sem lehetett csinálni. 
Nagyon örülök neki. Most még eltettem pihenni adventig, még ráér előbújni akkor :) 
De nagyon örülök neki! 

 
Néhány kép a munkamenetről :)




 Ragasztópisztollyal dolgoztam  szalmakoszorú alapra :) 




 Többféle arany színű gömböcském volt :)


És a végeredmény : 
Szép hétvégét!

2015. október 7., szerda

Emlékek



Osztálytalálkozót szervezek egy másik volt barátnőmmel, illetve inkább úgy írom, hogy játszótársammal  és évfolyamtársammal  együtt. Ő az „ A „ , én a „ B „ osztály számára. Együtt fogjuk megtartani, mert a nyolcadik osztályban tanított  osztályfőnökeink már rég nincsenek velünk és sok osztálytárs is fentről figyel bennünket. A két osztály évtizedek óta együtt tartja a találkozókat. Most elmentünk meghívni az elsős osztályfőnökünket, Ági nénit, aki már 80 éves.Ő volt az első osztályfőnökünk, igaz, csak egy esztendeig. Ő vezetett be az írás- olvasás, számolás rejtelmeibe . Nagyon örült nekünk, s almás pitével várt, gyümölcs teát kínált  hozzá. Maga sütötte nekünk, s nagyon büszke volt rá. A maradékot még be is csomagolta ! 
Annyira jól esett a lelkemnek beszélni, találkozni vele!  Felidéztük a régi iskolás időket, mesélt rólunk, emlékezett, hogy milyen jó tanulók voltunk J.
 Etetett, itatott, kínálgatott bennünket. mint egy jó édesanya! Beszélgetés közben egyszer csak felpattant, láthatóan keresgélt valamit az emlékei között, felcsillant a szeme, és így szólt: Most mutatok neked valamit! És kihozott a másik szobából egy szépséges kis vázát, a kezembe adta, és így szólt! Ezt még anyukádtól ( tőled ) kaptam, mikor elköszöntünk egymástól, s te , ti ,már másik osztályfőnököt kaptatok! 53 évvel ezelőtt !!!
 Hát mit mondjak? Képzeljétek, még abban a pillanatban emlékeztem is rá, pedig számomra rég elfeledett emlék volt!   Könnyek simogatták a lelkemet, megtapogattam, s édesanyámat is éreztem benne!
– Tele volt konyak meggyel, úgy örültem neki! – mondta Ági néni! Könnyeimet látva megölelt, puszit adott, persze a könnyek még jobban elhomályosították a szememet!
Várom a hétvégét, várom a többieket, remélem ,többen el tudnak jönni. Sokunkról nem tudunk semmit, de ez jó alkalom, hogy felidézzük az elmúlt éveket. J
Valami szép kis vers részletet, idézetet szeretnék találni addig, amivel lezárhatnám az osztályfőnöki órát J Remélem szombatig ráakadok! 
Ilyen szép estém volt tegnap! Mosolygós napokat kívánok Nektek is! :)

Kép: internet

2015. október 4., vasárnap

Érzések




Amikor ajándékba adtunk egy egész,  a férjével kettesben eltölhető napot, a lányunknak,nem gondoltam, hogy ekkora örömet szerzünk vele. Kicsik nélkül, kettesben, oly rég voltak már.
Reggeltől szólt a bármikor beváltható bónusz, egész napra, estélig.
El is indultak reggel, s mi ketten ott maradtunk a 4 és alig 17 hónapos unokánkkal. Velünk laknak együtt, így nem volt probléma az elköszönés, örömmel maradtak velünk.
A pindurka még nem tud beszélni, de kézzel- lábbal magyaráz.
Annyira szép volt, amikor délután felvittem a szobájába elaltatni. Azt hittem, hogy nem fog tudni anyukája nélkül elaludni , mert eddig mindig szopizott és úgy aludt el. Volt is hiányérzete, de megfogtam a kicsi kezét ( Istenem, micsoda kis finom, aprócska, tenyérbe simuló kezecske volt ez! )simogattam a hátát. s mint utólag kiderült ugyanazt az altatódalt énekeltem, dúdoltam neki, amit az anyukája szokott . 5 perc múlva csukódtak a hosszú szempillák, hálásan még rám nézett, belefúrta magát az ölembe és már aludt is.
Hogy ne legyen akkora anya- apa hiány. és ők is szórakozzanak kicsit, elmentünk a „ Tökfesztiválra „ velük, ami épp erre a napra esett.
Látni kellett volna azokat a vidám és hálás pillantásokat, amivel ránk néztek. Nagyon élvezték, mindent megnéztünk, kipróbáltunk, vidámkodtunk, így hamar telt az idő. Utána kicsit játszottunk a játszótéren és hazafelé a négyévesünk, már mesélte is, adta vissza az átélt élményeket.
Persze jól elfáradtunk, nagy odafigyelést igényeltek. Az étel és italkóstolásnál nagyon észnél kellett lenni, hiszen a kis ekcémás Ádámkánk sok mindent nem ehet meg. Ő hősiesen viselte, hogy másféle ételeket kóstolhat meg, mint a testvére.
Élveztem a kis pici aprókat lépő lábacskáit, az öltöztetését, a tisztába tevést, a magyarázatokat.
Az jutott eszembe, hogy valószínű Ő az utolsóként született  kis unokánk, akivel minden percet, amit tehetünk ki kell használnunk. Olyan furcsa érzések kerítettek hatalmukba. Boldog voltam , és örültem, hogy együtt vagyunk. hogy szerethetem, hogy ide született hozzánk, hogy a mamája lehetek. És Ő is szeret ! Tudom, érzem, látom, hiszem!
Amikor este hazaértek a szülők, ők elmesélték , hogy milyen élményeik voltak.
 A pindurka egyik hazahozott dologtól ( töklámpások, stb )a másikig szaladgált, mutogatott, hümmögött, tapsolt, örvendezett. „ Mesélt”
Persze először az anyukája ölébe bút.
Szép napunk volt mindannyiunknak!














 Ilyenek vagyunk.....










 Néhány hangulatkép :



 Szép hetet kívánok ! :)