2016. április 10., vasárnap

Az én szeretett gazdagságom ....



Azon gondolkodtam a napokban, hogy milyen gazdag is vagyok. Még a lábamat sem kell kitennem a kertemből, mert valami oknál fogva annyi növényem van, amit nem én ültettem, hanem maguktól települtek, röppentek ide, kúsztak, bújtak hozzám. Valószínű , hogy kiválasztották maguknak a helyet, s engedve az én sóhajaimnak, kívánságaimnak, meghallva azokat, nálam bújtak földbe, hogy megörvendeztessenek.
Így repült hozzám bodza őnagysága, aki gyönyörű kalapjaival állandóan bókolva köszönt reggelente.
Aztán a szomszédban kivágott akác is itt talált menedéket, hogy- hogy nem, átbújva a kerítésen nálam vert tanyát. Hagytam. Csillagfürtjei illatosan kínálgatják magukat, csilingelve adják tudtomra, hogy szabad a vásár!
A másik szomszéd,tovább gondozni nem kívánva, málnáját kipusztítva, immár a mi kerítésünkön át gyökérindájukat átvezetve a földben,  megtalálták a megfelelő helyüket, hogy tovább létezzenek. Hogy kedves kis unokáimnak kínálják a friss piros gyümölcseiket! Igyekeznek minden évben óriásira nyújtózni, hogy könnyebben szedegessük ,a néha fájós derekunkkal. A gondosan édesre érlelt, napsütötte helyen gyökeret vert Málnuska már régóta igyekszik meghálálni a szeretetet.
Tegnap reggel vadrózsára is bukkantunk a testvérem kertjében. Szeretnéd?- kérdezte . Tudta, hogy igent mondok, ezért hagyta meg az életét. Még picike kis élet, de nekem már álmomban megmutatta a virágait. Gyönyörű bársonyos, simogatóan halvány rózsaszín virágai lesznek.
A diófát viszont a mamától hoztuk el. Senkinek nem kellett. Nekem azóta is ahányszor elmegyek mellette eszembe jut, hogy milyen hálás érte. Az unokáimnak a legklasszabb fa, amire mászni és amin üldögélve elbújni lehet. Be lehet látni az egész kertet. A madarak fészkelő helye, a vadgerlepárunk már évek óta itt neveli a kicsinyeit.. Mi sokat üldögélünk alatta, és emlékezünk .És ad nekünk sok  sok gyógylevelet, és enni valót. Szeretem mindenestől .Régen ,kislánykoromban, még az otthoni diófánkról verset is írtam.:)))))
Ha a lábam elé nézek rögtön eszembe jut az ibolyák tavaszi sokasága, ami szinte kék, lila fehér, rózsaszín szőnyegként terül az udvar egy-egy részén . Mennyi finomságot készítettem belőle. 
Persze nem hagyhatom ki Csípős Csalán kedves kertlakómat se, melyet a kert végében háborítatlan környezetben hagytam. hogy a kert szelleme is megmaradjon nálam :)
A sok gyógynövény: cickafark , árvacsalán,csalán, lándzsás utifű, aranyvessző , körömvirág, kövérporcsin,  százszorszép naponta mosolyogva köszönt, amikor ideje van. …..
Sorolhatnám hosszú papirusztekercsen leírva, az én kincseimet!
 És hálás vagyok  mindezért, mindenért, ami megadatik nálam itthon. A sok kis élet, amelyekben gyönyörködni lehet. Itt vannak, ha szükségem van rájuk.
Már medvehagymát is találtam, nem is keveset!
Elég nagy az udvar, a kert, szerencsére,  elférnek nálunk..
Hát ez az én nagy gazdagságom <3 Érzitek az aranyat? Ott vannak a fák alatt! <3

  
Pitypangszörpöt készítettem :) 

  Néhány szép kép a kertünkből :)





 Szeretettel kívánok nagyon szép jövő hetet Mindenkinek! :)