2016. október 27., csütörtök

Ősz a házunk előtt! :)

" Lehullott egy falevél, szelek hátán útrakél....."

Zelk Zoltán: Őszi mese

Egy magas fa legfelső ágán élt a kis falevél. Mostanában nagyon szomorú volt. Hiába jött játszani hozzá a szellő, csak nem vidult fel.
-Miért nem hintázol velem? - kérdezte a szellőcske. -Láttam, most mindig egy kismadárral beszélgetsz. Ugyan, mennyivel mulatságosabb ő nálamnál? No, de találok én is más pajtást!
A falevél erre sírva fakadt.

-Ne bánts, szellőcske, tudhatnád, mennyire szeretlek, és láthatod, milyen szomorú lett a sorsom. Azelőtt reggelenként arany napsugárban fürödtem, és fecskesereg köszöntött vidám jó reggelt. Most se napsugár, se fecskék. Hová lettek, miért hagytak el? Nézd az arcom, a nagy bánattól egészen megöregedtem, már ráncos is, az esőcseppek naphosszat elülhetnek benne!
A szellő megsajnálta a falevelet. Megsimogatta, vigasztalta, de az zokogott, hogy leszakadt az ágról, és hullt a föld felé.
Nem baj, ha meghalok - gondolta - úgysem ér már semmit az életem.
De a szellő nem hagyta kis barátját: szárnyára vette, s azt mondta:
-Oda viszlek, ahová akarod! Merre repüljünk?
De a falevél bizony nem tudta.
Éppen akkor egy kismadár szállt a fára. Csodálkozott, hogy nem találta ott a falevelet; máskor már messziről integetett neki, alig várta, milyen híreket hoz.
-Ott van a kismadár - ujjongott a falevél, - akivel beszélgetni láttál. ő megígérte, hogy hírt hoz a fecskékről, talán már tudja is, merre kell utánuk menni!
Odarepültek hát hozzá. A kismadár elmondta, hogy egyik pajtása látta, mikor a fecskék összegyűltek s elhatározták, hogy itt hagyják ezt a vidéket, s elindulnak tengerentúlra. Azt beszélték: ott mindig aranyos napsugár ragyog.
-Menjünk utánuk-könyörgött a falevél.
A szellő nem kérette magát. Szálltak hegyen-völgyön, erdőkön, mezőkön, míg csak a tengerhez nem értek. Azon is átszálltak, mikor egy fecske suhant el mellettük. Rögtön észrevette a kis falevelet, aki több társával együtt olyan kedves házigazdája volt. Örömében gyorsan összehívta a fecskéket; de mire odaértek, a falevél már nagyon fáradt volt. A fecskék szépen rátették a csillogó tenger hátára. Ott himbálódzott a ragyogó napsütésben. A fecskék énekeltek, a napsugár mosolygott, a szellő duruzsolt.
-Most már boldog vagyok - sóhajtotta a kis falevél, aztán álomba ringatta a tenger.



Az utcánkban a házunk előtt levő fa, teljes őszi pompában :)


Csak úgy ragyog!

Alatta a falevelek :)

Alulról fotózva 



Ahogy átragyog rajta a napfény! :)

Rengeteg falevelet hullat le ez a juharfa. Mások már kivágták , de mi nem tudjuk! Inkább söprünk, játszunk benne, és gyönyörködünk.A gyerekek olyan örömmel hancúroznak benne, gyűjtögetik, készítünk belőle mindenfélét, barkácsolunk. Néhány kép az unokákról még korábbi időből.A helyzet most sem változott, csak már a nagyok nem szeretnék, ha feltenném a fotóikat! :))))




Legyenek szép őszi napjaitok! :)

2016. október 18., kedd

Ajándékot készítettem

Egy köszönő ajándékot indítottam ma útjára egy nagyon kedves ismerősömnek, aki óriási szívességet tett nekem csak úgy barátságból. Persze, hogy szerettem volna meghálálni a kedvességét, ezért egy ilyen szívbe öltött tündérkére esett a választásom. Már a karácsony jegyében készült. Férjem nagyon jó partner a barkácsolásban is ,ezért rögtön kifűrészelte nekem a szíveket. Az aprócska hímzés után, ami azért egy egész napot kitett, anyagokat kerestem hozzá.



Ezekre a hangulatában hozzáillő anyagokra esett a választásom.






Apró kis bojt fűzért tettem még rá felül, de odakívánkozott alulra is.


Majd a kis felirat, ami szerintem jól megy hozzá és hiányzott is róla. Aprócska gyöngyös masni, s már csomagoltam is . :)


A teljességhez hozzátartozik, hogy a hátulját is külön kifűrészelt szívből készítettem, anyaggal bevonva. A kettő összeragasztása után még oldalra halvány vajszínű zsinórral tekertem körbe, így takarva el a két szív találkozását. 
 

A végeredmény ilyen lett! Ma útra is kelt, nagyon drukkolok, hogy örömét lelje benne akihez megérkezik.





Kellemes hetet kívánok! Holnap már szerda, itt a hét közepe! :)