Lassacskán
hullott alá a ködfényű este. A szívek gyorsabban kezdtek dobogni, s áradni
kezdett belőlük a puha, meleg fényesség.
Amikor már
megtelt az egész testem, szikrázó fehér fénnyel, túlcsordult és áradni kezdett
a körülöttem élőkbe. Mindnyájan ragyogtunk- e vagy csak az én képzeletem
játszott velem? – nem tudom, de ott láttam, rég a mennyben ünneplő, édesanyámat, édesapámat, öregapámat, aki egyenes háttal állt, -majd éreztem meggörbült hátú
nagyanyámat, aki oly csöpp volt. Láttam anyai nagymamámat, amint épp mosolyogva
fogja meg gyermekkezemet.
Mindannyian
, szinte egyszerre és észrevétlenül csúsztattuk egymásba forró tenyerünket, s a
meghitt hangulat átragyogott rajtunk.
Csak néztük a szívünkkel egymást, az apró csillagocskákat, amelyek átragyogtak a
zöld fenyőnk szépséges ágain. Nehezen mozdultunk. A csillagokra figyeltem, s
szívemmel láttam valamennyiünk csillagát. Ott ragyogtak a szemekben.
Megszólalt a
karácsonyi réz csengőnk, mely a nagymama régi öröksége. Finoman, csendességes
halkan énekelt , s a magasba emelkedett
ez a karácsonyi álom.
Lelkem
csordultig megtelt mézillatú szeretettel.
A gyerekek
szemében visszatükröződtek a gyertyakandalló pirosló, csillogó fényei. Majd megpillantottam, amit annyira szeretek
karácsony este: szemükben a csodát, a gyermeki hitet, a karácsonyi égők sok-
sok apró csillagcsodáját.
A fiúk szemében láttam ,a csillagszórókból a
földre hulló és hirtelen szertefoszló, apró csillagokat.
A sokáig tartó álldogálás a fa körül,lehetővé
tette a nagyobbak kíváncsiságának
kielégítését: vajon milyen finomságok és szépségek rejlenek a fácskánkon?
Örömmel keresgélés és rátalálás a tavaly is itt volt díszekre,némi mosolygás, s
izgatottság .
Láttam a szemükben az ünnepet! Együtt várták a Jézuskát!. Meggyújtottuk a kis
betlehemünk mellett a mécseseinket, s örömlő szívvel néztük a jászolban a kis
Jézust.
Felköszöntöttük
a fahéj illatú karácsonyfánkat egy szép
énekkel, amit még a gyerekek is tudtak.
Csak a nagy fiúnk nem énekelt, mély mutáló hangját, kicsit szégyellve A kicsinyke pedig hümmögött a maga nyelvén.
Csendes ,szürke,
ködös este köszöntött ránk . A ködcseppek mindent bevizeztek.
Idebent ültünk
a zöldellő fácskánk mellett, lobogtak a
gyertyák, megteltek a szívek, s csendes örömködéssel bontogattuk az
ajándékokat.
Mi pedig
egymás kezét szorongatva a kedvesemmel, könnyes szemmel néztünk végig a
családunkon! Hálával telt meg a szívünk, még az ajándékunkat is elfeledtük
kibontani. Elég volt végig nézni a mi Csillagainkon, s tudtuk ez az igazi
ajándék nekünk.
Itt és most:
együtt.