2015. március 30., hétfő

Közeledik.....

Elkészítettem a világ egyik legegyszerűbb és legtermészetesebb húsvéti díszítését az otthonomba :)


Ez a kész alkotásom :) Mindjárt a kedvem is virágosabb lett tőle :)

Így kezdődött.: Levágtam a csavart ágú mogyoróbokromról a fölösleges, nagyon a szomszéd bokorra ránőtt ágait . De hát nem lehet csak úgy eldobni! Nagyon sajnáltam volna . Ráfektettem vízszintesen a vázámra, kicsit egymáshoz rögzítettem őket, s a tojáshéjakat picit rárögzítettem.






Azután szedtem a csodás színű ibolyáimból és a kis százszorszépekből néhány szálat :) Megbeszéltem velük, hogy most itt gyönyörködünk bennük, s onthatják kedvükre az illatukat. Naponta feltöltöm egy pötty tisztított vízzel a tojáshéjat, ügyelve, hogy mindig legyen friss vizük. :)








Ennyit egyelőre a hangulatomról. A fülfájásom kicsit alábbhagyott, és a lakás is gyönyörűen alakul már. Szerencsére van segítségem. :) <3
Szép hetet Nektek! 

2015. március 27., péntek

Még készült húsvétra .....

néhány apróság. Tojásokat készítettem textilből, melynek fa az alapja. Azt vontam be puha flízzel és különféle textillel. Néhány zsinór, keskeny szalag, stb és kész is van. Azért elmondani könnyebb, mint készíteni :)))))





A gyertyakandallóra zsákvászon anyagból és finom vékony csipkéből készült a tojás.














Ilyen textil tojásokat is készítettem ajándékok lettek, mindenki nagy örömére :)












Igazából már végeznem kellett volna a nagytakarítással, de nemigen haladtam vele. Ti hogy vagytok vele? A betegség azért gyakran közbeszól, olyankor úgy érzem, inkább pihenni kellene, mint erőlködni :)
 Szép hétvégét kívánok!


2015. március 24., kedd



Csak mert szép, és kell, a mostanában nagyon nagyon érzékeny lelkemnek 


Dsida Jenő: Egy fehér lélekhez

Nézzél szemembe… így… sokáig…
Ne nyíljon ajkad semmi hangra;
Lelkem álmodik édes álmot,
S félek, hogy a hang felzavarja.
Nézzél szemembe… így… sokáig…
Ez a pillantás, mire vágyom,
Ez lesz az élet szent csatáján
Győzelmet osztó talizmánom.
Mert sok sugár fog rámderülni,
De lelkemet, mely így betöltné,
Ilyen fehéret, ilyen tisztát
Nem fogok kapni soha többé

2015. március 22., vasárnap

Álmomban....





 kép: internet




"A szemem olyan, mint az édesanyámé. A szám olyan, mint az édesapámé. .. Míg élek, az arcomon mindannyian együtt leszünk..." W. Shire

Egyre jobban, és egyre többször hiányoznak. Nincs sem születésnapjuk, sem semmilyen évfordulójuk. Csak a hiányuk.

Ahogy múlnak a napok, hetek, évek, úgy érzem egyre jobban hogy a hiányuk semmihez sem fogható. Bármilyen nehéz is,bírni kell. Nem  szeretnék átmenni még az út túloldalára, hogy találkozzam Velük, csak kicsit ölelni, dédelgetni szeretném Őket. Ahogy régen. Néha érzem, hogy itt vannak Velem. Olyankor megszólítom őket. Apukám dohányzik.  Sokszor érzem az orromban a dohányfüstje illatát. Itt őrzöm a szép pipáját a fiókomban . Anyukám édes nevetését hallom, ahogy mosolyogva mondja: Évikém….

A minap velük álmodtam. Csodálkoztam is, hogy itt vannak, hiszen álmomban is tudtam, hogy már nem e világ lakói.

És akkor hirtelen a karjaim ölelésre tárultak, s nem szerettem volna mást, csupán csak ölelni őket. Éreztem, igazán éreztem az ölelésüket, a meleg szeretetüket. Csak ölelni, ölelni őket….

A szemeim megteltek lelkem fájdalmával de örömével is. Valóban éreztem őket. Tudtam, hogy álom, hogy álmodom és épp ezért nem vágytam másra, csak hogy hozzájuk érhessek , hogy kicsit oda bújhassak, mint régen.

A nap első sugarai a lelkemben vertek tanyát. Fehér meleg fénnyel árasztottak el, s én csak sírtam és sírtam… Jól esett.

Ahogy múlnak az évek, értem meg egyre jobban őket. Hozzájuk okosodom, hozzájuk növök. Most értem, hogy mennyire hiányoztam, amikor én, a lányom várom haza. Pedig itt lakik a közelben, naponta beszélünk találkozunk.

Most látok az Ő szemükkel: hogy várták haza az unokákat, hogy várták, hogy lássák őket, hogy kedveskedhessenek nekik.

Ahogy én is teszem az enyémekkel. Hogy akkor gond volt, ha nem tudtunk valamiért hazamenni egy hétig. Dorgálást kaptunk, mert mindig készült valamivel. mindig sütött, főzött még a kollégiumba visszamenő nagy unokáinak is. S, mi történik most? Ugyanezt teszem. Nem azért, hogy utánozzam, hanem ez belülről fakad belőlem. Valami belső erő „ kényszerít” , nem tudok ellenállni , nem is akarok!De hisz tudom: A SZERETET

A nagy fiú unokámnak könnyezve sütöm a kakaós kalácsot, mert rajong érte , s én  boldog vagyok a kedves, arcomra nyomott puszitól , amit kapok Tőle érte.

 S közben Anyukámra gondolok. És Apukámra. Akinek kivirágzott a kertje abban az évben tavasszal, amikor elment. Ott is virág volt, ahol előtte soha. Az egész kert telis tele lett illatos gyönyörű rózsaszín, ciklámen , fehér  és lila virággal. Térdig jártunk bennük. mintha onnan fentről Ő hintette volna el a virágmagokat. Így búcsúzott Tőle a szeretett kertje J Naponta vittünk frissen szedett szarkalábat a temetőbe.  A virágokat ma is őrizzük, akkor sok magocskát szedtünk róluk, még azóta is itt virágoznak a kertemben. Amikor meglátom őket, mindig látom magam előtt apukámat, hogy térdig
jár a virágban, integet, mosolyog, hogy jól van. boldog a virágai között.
Ismét hamarosan kivirágzik a természet. A lelkem is virágzik, adja, ontja szeretetét a Családomnak, a körülöttem élőknek. És aki kér belőle, aki szeretne, annak is.

Tegnap találkoztam ezzel a képpel és idézettel a fb-n. Mintha nekem szólt volna ! Igen!
 

2015. március 21., szombat

A tavasz első napja :)

A hétvégén kicsit több időm van, a kis unokáim elutaztak a szülőkkel a másik mamához- papához :)
Bütykölgettem, felújítgattam, befejeztem a megkezdett húsvéti dekorációimat. :)
Persze emellett takarítgatni is kéne, de ma annyira szép idő van, hogy élvezem a kint létet, s a kertben, udvaron rendezkedem inkább. :)









A húsvéti tojáshoz sajnos nem volt mintám, így nagyon pontatlan. A színes képről igyekeztem leolvasni több- kevesebb sikerrel. 






Az ablakba került egyelőre, és melléje egy tojás piramis.



A cserepet egyszerű szalvéta technikával díszítettem. egy tűzőhabot kúp formájúra farigcsáltam, s ahhoz rögzítettem az egy szerű szőlőkötözőt, amit előtte kis csomócskákba összefogtam, Közéjük ragasztottam a tojásokat. Nem igazán nyerte el a tetszésemet a tojások színe, szép fehérkéket szerettem volna, de csak ilyet kaptam. Előbb  kellett volna beszereznem őket. Most már ők maradnak nálunk, megbarátkoztam velük is.








Végül még beborítottam egy kis lazításként szizál szálakkal. 



Egész jól érzik magukat a konyhaablakomban :)
Ma van a tavasz első napja, és kicsi unokám : Bence névnapja. Izgatottam ébredt, most kezdi felfogni, mi is az a névnap. Örül minden kedvességnek, apróságnak.:

Annyira édesen figyelte az őt felköszöntőket :)
Legyen szép a hétvégétek! A betegeknek gyógyulást, jókedvet, a fáradtaknak sok pihenést, mindenkinek jó kedvet kívánok! :)

2015. március 16., hétfő

Apró táska

Elkészült életem első kis szütyője. egy kedves ismerősöm osztotta meg velem a linkjét, és nagyon megtetszett. Minimális gépi varrás van csak rajta, és nagyon egyszerű meghajtogatni. Persze vannak benne hibák, de a 2. már sokkal könnyebben fog menni :) Íme :






A zsinór végére két kis tulipán készült  lezárásként :)




Az oldalára is két apró dísz zseb lett hajtva gombbal díszítve :)


Egy könnyű tavaszi babakocsis sétához az unokámmal pont elég. Belefér a kis cumisüveg, vagy cumi / bár nem nagyon rajong értük /  és papírzsepi is :)

Mosolygós, alkotós, szép hetet kívánok Mindenkinek! :)

2015. március 13., péntek

Szedd a szárnyad szaporán.....

Zelk Zoltán: Hóvirág
 
Jó, hogy látlak hóvirág,
megkérdezem Tőled,
mi hírt hoztál,
mit üzensz erdőnek, mezőnek?
Szedd a szárnyad szaporán,
vidd a hírt madárka,
útra kelt már a tavasz,
itt
lesz nemsokára.
 
 
 
 
 
Már elkészült néhány madárkám és nyuszika , ők is várják a tavaszt :) 
  

Nyuszi család

Mindegyik fehérke madeirás csipkés anyagból  készült. Nem mondom, hogy álom volt vele varrni, de azért így is helyeskék :)

Szép pihentető, kellemes hétvégét kívánok!

2015. március 3., kedd

Visszatekintés

Kis visszatekintés az elmúlt hétre: 40. házassági évfordulónkat ünnepeltük, amit csak kettesben gondoltuk megtartani. Ebben az évben ugyanis a családban kerek évszámok lesznek a családban: szülinapok. 60, 65, 35 és 40 évesek leszünk a gyerekeinkkel együtt. Úgy beszéltük meg, hogy majd a nyáron elmegyünk együtt néhány napra az egész nagy családdal nyaralni. Ezért nagy meglepetésként hatott ránk, amikor hétvégén megjelent a Család: lányaink és családjuk , húgomék együtt, egyszerre nálunk.
Mi kettesben azért ünnepelgettünk kicsit, kaptam szép rózsákat, pezsgőztünk, de a gyerekekre nem számítottunk. Nagyon meghatódtunk, meg sem tudtunk szólalni, és azonnal az járt a fejemben, hogy semmivel nem készültem. Hát.... nem is volt rá szükség! Mindent megoldottak: sütöttek, főztek, tortát hoztak, volt egyszerre terülj asztalkám! :) annyira meglepődtünk, hogy csak egymásba kapaszkodva potyogtak a könnyeink! :)
De beszéljenek helyettem a képek:


Ajándék dobozunk, amit Angéla / nagyon kedvelt és szeretett , a blogvilágból ismert ügyes kézműves ismerősöm készített el nekünk a csodás fénykép albummal együtt! Angéla itt is nagyon köszönjük, csodásak lettek! <3


Gyönyörű négy fiú unokánkkal! :) Andriskám annyira meg volt hatódva, hogy csak ölelgetett engem! :)


Szépséges lányainkkal, és a két kis unokánkkal, akik nem akartak mellőlünk máshova ülni.





Nagyon kedves , szeretett vőinkkel, Már nem fértünk el egymás mellett, így engem az ölébe húzott az én Kedvesem! :)))))

Egyetlen testvéremmel, húgommal, akivel nagyon össze vagyunk nőve :) És a férjével, aki a legaranyosabb sógor a világon! :)




A szépséges ajándékainkkal. Az album scrapbook tecnikával készült, ha tudnátok, milyen szép! 
Meseszép és kedves idézetekkel, gyönyörű versekkel és történetekkel.És sok- sok képpel. Benne van az együtt töltött életünk!



A finomságaink egy részlete. Most hirtelen bemutattam az egész Családom, de annyira jól esett! <3  Kérlek Benneteket, ha túl sok a kép, nyugodtan lépjetek tovább! :)))))

Kicsi Andriskám kiírta a laptomomra úgy, hogy ne vegyem észre: Boldog házassági évfordulót kívánok Nektek! Adorján nagy unokánk pedig kiírta nekünk az összes kedvenc számunkat, és végig azok szóltak, amíg együtt voltunk.Ekkora figyelem és törődés óriási szeretetre utal.
De jó volt! Most is naponta hallgatjuk azokat!
Kívánok nektek is hasonló gyönyörű érzéseket, és napokat! <3