2017. október 7., szombat

Rég írtam már ide. Most tán vissza tudok térni, s valahogy elsőre ez jött ki belőlem:

Zelk Zoltán: Ez már az ősz


Ez már az ősz. Itt, ott még egy tücsök 
dalt próbál szegény, a füvek között. 
Szakad a húr, szétfoszlik a vonó 
nem nótaszó ez már, de búcsúszó. 

Ez már az ősz. Borzongva kél a nap. 
Közeleg a rozsdaszínű áradat. 
Átzúg kertek, erdők, hegyek fölött 
elnémul a rigó, el a tücsök. 

Mily korán jő, mily korán tör felénk 
hogy kortyolnánk még a nyár melegét! 
Be üres is volt idén a pohár, 
be hamar elmúlt ajkunktól a nyár! 

S hallod, ők is, hogy szürcsölik a fák 
az őszi ég keserű sugarát. 
Hiába isszák, nem ad már erőt, 
csügged az ág, sárgára vált a zöld. 

Csügged az ág, ejti leveleit. 
Ó, ha az ember is a bűneit 
így hullatná! s lomb nélkül, meztelen, 
de állhatnék telemben bűntelen!


Szeretem Zelk Zoltán verseit, tán mert rengeteget tanítottam az óvodában a gyerekeknek, s az unokáimnak 

Szívből kívánok szép hétvégét Nektek! 💙