2012. november 28., szerda

Szivárvány

 Képzeljétek, ma reggel erre a csodálatos szivárványra ébredtem.:)


Méghozzá duplára. Ha jól megnézitek a képet halványabba látszik a másik is. Sajnos nem volt időm máshonnan is lefényképezni, de ahogy munkába menet nyílt terepre értem a nyugati égbolton félkörívet írt
le. Annira szép volt, hogy fejemet mindig arra fordítva majdnem nekibicikliztem az előttem haladónak! :)))

Kár, hogy nem tudom megmutatni Nektek ezt a csodás félkörívet, én még ilyen szépségesen sose láttam  ezt a ragyogást! :)

2012. november 26., hétfő

Születésem története

 
         

November 27. A születésnapom.
Hideg csikorgó fagy, a hó pedig egyre csak szálldogál az égből, mintha sose akarná abbahagyni.  A hosszú , magas nyárfákon puha hó üldögél..
Az én születésem éjjele. Hiába hívták a mentőt, az bizony nem ért el odáig, a kis tanyácska aprócska házáig, ahol már én várakoztam, hogy megszülessek.
Édesapám felöltözött, ment a lovas szánért, hátha fenn van még a gazdája. Gyorsan felöltöztek édesanyámat felsegítették a szánra, jól betakargatva. Főleg a pici életet féltették, a mamával együtt, meg ne fázzanak. El kellett jutni a faluig.  Már szépséges fájdalmasan, szán talpakon siklott az idő.
Egyébiránt egész kellemesen jól esett volna a hóesésben lovak húzta padocskán üldögélve szánkózni, ha nem kellett volna hétrét görnyednie a fájdalomtól  .Ha a hideg békén hagyta volna az arcát, s nem kínzó ráfagyott mosoly ült volna a szájára. Azért boldog, fájdalmas várakozással, hang nélkül tűrte a megpróbáltatásokat. Apukám átfogta, hogy a takaró a lábát is érje, melengesse , ne gémberedjen el. Hosszú percekig, tán félórát is eltartott az út a laktanyáig, ahol a katonák ástak utat, hogy odáig el tudjon érni a mentő. Onnan már hamarosan beértünk a városba. Hosszú kínlódás után végre hajnalban megszülettem.
Apám végig izgulta az éjszakát, csak reggel tudott telefonálni a hírért. Mindig azt mesélte nekem, óhajtotta, hogy lányai legyenek, hisz ők kilencen voltak fiúk, véletlenül sem volt köztük kislány.
 Aztán olyan hó volt, hogy látogatni se tudott bejönni,
 Hazafelé, már mentővel mentünk, kiásták az utat, boldog békével érkeztünk a meleg szeretettel teli házunkba, ahol együtt éltünk a nagymamával, nagypapával, sőt a nagybátyámmal is.
 Anyukám akkor fogadta meg, ha még egy gyermeke lesz, akkor ő  otthon fog születni.
Így is lett!
Hat és fél évvel később, már beköltözve a faluba született meg otthon a húgom, akit nekem a gólya hozott.
Sose felejtem el azt a napot. Reggel már a konyhában kellett várakoznom, hogy a gólya ott hagyja a kisbabát , a testvéremet. Hosszú évek várakozása után nem szerettem volna elrontani a dolgot, ha már egyszer annyit kiabáltam , énekeltem a gólyának, aki az iskola kéményén fészkelt. Ahányszor arra jártam sose felejtettem el énekelni neki. „ Gólya, gólya vaslapát, hozzál nekem kisbabát! „  Nagyon vágytam rá, hogy ketten legyünk.
Pisszenés se hallatszott ki a belső szobából, ahol a bába asszony segítkezett a születés szépséges megtörténésénél.
Apukám azt mondta, hogy szép illedelmesen üldögéljek csak kint a konyhában a széken, ne leselkedjek, ne kíváncsiskodjak, mert akkor a gólya bácsi nem hagyja ott a kisbabát.
Semmit sem hallottam, de kezemet összeszorítva ültem a székemen, amíg apukám sok sok várakozás után megjelent, a kezében pólyába csomagolva, az én szépséges , annyira várt kistestvéremmel, Ő is kislány- mondta apukám. Nem tudom, vajon ki volt boldogabb a családban?
Anyukámra nem is emlékszem, hogyan került a másik szobába vissza az ágyára, az sem tűnt fel, hogy fekszik, el voltam foglalva a kicsivel, akit azonnal szabad volt megfognom, s olyan de olyan büszkeség töltött el édes kis pofikáját, aprócska kezét nézegetve.
Ma már hosszú idő óta nincsenek a szüleink velünk, de tudom, hogy odafentről ők is látják, hogy a mai napig mennyire összetartunk, s naponta mennyire  örülünk egymásnakJ
Ez az én születésem története. Meg a húgomé isJ



Mióta felnőtt vagyok, s nekem is vannak gyermekeim, minden éven virágcsokorral köszöntem meg a születésnapomon anyukámnak , hogy élek, hogy ő az édesanyám.
Sajnos ma már csak a sírjára vihetek virágot. Azonban most is ugyanúgy szeretem.
Legyen nagyon szép a hetetek!:)

2012. november 24., szombat

Ajándék


Nemrégiben Ági egy maga készítette szappannal örvendeztetett meg engem.gondosan becsomagolva, igazi szeretet ajándékként.
  Én is szeretnék majd szappant készíteni, de még nem fogtam hozzá.
Ági kipróbálásra küldte, hogy én is érezhessem azt a szeretetet , amivel ő készítette. annyira örültem, amikor megkaptam, hogy azonnal kerestem neki Ági tanácsára egy kis szappantartót, amiből kifolyik a víz. Így sokáig élvezhetem a finom, selymes , simogatóan lágy hatását. Kókuszos, és finom illata sokáig megmarad a bőrön. A férjem első alkalommal csak szagolgatott és megkérdezte, hogy mit használtam.:) Aztán  jött
 a nagyobbik unokám, aki most kezdi tanulgatni az igazi értékeket! :) Le kellett vágni belőle egy darabot,  azt használja, ha itt van nálam.:) Egy kicsit sajnáltam is, dehát nem irigykedhetek a saját unokámra!:))))
Ezzel el is dőlt, hogy ilyen szappant biztosan készíteni fogok! :)


Kaptam még egy  /Ági szavait használva / "falatot" egy enyhén radírozó, finom, illatú, karácsonyi szappanból is.Nézni is gyönyörűség , hát még mosakodni vele. A pici unokám majdnem beleharapott, csokoládénak nézte:))
Ne gondoljátok, hogy egy falatka! Jó nagy falat, hogy kitartson egy darabig! :)
Kedves Ági! Kérlek, ne haragudj, hogy ezt még nem próbáltam ki, de annyira finomságos, hogy gondoltam karácsonykor ezzel kényeztetem majd a bőrömet. együtt ünnepelem vele a névnapomat! :)))


Előszőr a kókuszosat fogom még a kezemben, ezzel simogatom végig a bőrömet. Nekem nagyon jó, szépen tisztít, kellemes fogású. Nagyon vigyázok rá, hogy sokáig tartson.


Ezt a gyönyörűséget pedig még nézegetem, szagolgatom egy kicsit, mielőtt vízbe mártogatnám:)
 

 Drága Ági! Köszönöm a kedvességed, a jószívűséged. 
Szeretnék majd a tanácsaidra támaszkodni, amikor eljön az ideje az én szappanom születésének is.:)





2012. november 3., szombat

Elkezdtem....


 Készülődöm az adventi időszakra, karácsonyra. Egyelőre még csak kigondoltam, milyen is legyen a díszités az idei karácsonyon. Nem szándékozom semmi újat venni, csak a meglevőket kiegészíteni, felújítani. Szeretnék az idén vidám piros- fehér konyhai díszeket, amihez itthon meg is van mindenem. Csak hímezni, kell! :) meg gondolkodni:)))


 Ez a piros- fehér keresztszemes, vászon anyagom már régóta megvan, így kapóra jött.


 Csak nagyon kevés hímzést készítettem, hiszen a színek magukban is díszitenek
.
 
Még csak fércelve van az egész, de bannert szeretnék belőle. Az alján piros csipkével, A szélén piros horgolt ferdepánttal.

 A banner tartóim viszont aprókák,  ezeket nem tudom most ehhez felhasználni.Ezért maradok ennél a hullámos vonalú tartónál, valahogy megoldom, hogyan lenne klassz ráakasztani. Majd meglátom. Remélem sikerül.:)


Erősen gondolkodom, milyen legyen a végleges megoldás! :)))))