körül, öregszik minden". A szüleim kertjéből szedtem az orgonákat, gyönyörűen nyílnak.
Emlékszem apukám milyen szeretettel hozott nekem mindig, ha orgona virágzáskor át jött hozzám. Vagy kínálgatta a gyönyörű virágzó ágakat : " nem viszel haza?" - kérdezte
.Anyukámék szobájában sokáig volt belőle, olyan jó volt látni az asztalán mindig illatozott néhány :)
Könnyes szemmel szedtük a virágokat, talán utóljára nyílnak nekünk. A ház, az udvar, évek óta nélkülük éri meg az évszakok változását.
Most talán új lakók költöznek a házba. Elbúcsúztunk a régi kedves otthontól.
Mi még itt tartottuk annak idején a lakodalmunkat is. Ahol megszületett a kislányom, aki már maga is anya..Ahol nagy boldogságban éltünk.Sírt a lelkem, megsimogattam a falakat, végig néztem a kertet, sétálgattunk az udvaron. Emlékeztünk a régi szőlő lugasra, ahol annyit üldögéltek kint a szüleink.
Éreztem, hogy azt mondják, ne szomorkodjunk, ezek csak tárgyak.
Biztos, hogy itt vannak velünk, segítenek nekünk, simogatnak bennünket.. Sosem hittem volna, hogy ennyi évesen ennyi idő után is ilyen nehéz lesz.!
Ahova csak tudtam orgonát rakosgattam. Úgy, mint régen :)
Illatos és gyönyörűséges az egész lakás tőlük.
Egy részéből fini illatos orgona zselét készítek.
Jól esett finoman leszedegetni a szirmokat , s kicsit emlékezni, beszélgetni velük :)
Különleges alkalomra tartogatom.:)
Szép organavirágos hetet kívánok Nektek.