Évekkel ezelőtt, amikor Édesanyám elköltözött tőlünk a mennyekbe, annyira szomorú voltam, hogy ez teljesen rányomta a bélyegét a mindennapjainkra is. Vígasztaltak ugyan a családom tagjai, bár Nekik is
ugyanúgy fájt, de én nagyon nehezen tértem magamhoz!
Annyira várta anyukám a kis Adorján /dédunokája/ születését, de 1 hónappal korábban mégis itt hagyott bennünket!
Akkor az én okos nagy lányom,anyák napjára hímzett nekem egy gyönyörű szívet, belehímezve egy angyalt, hogy emlékezhessek, s a szívbe belevarrta az ő szeretetüket, virágaikat, az egész család örömét!
Nézzétek, ilyen gyönyörű lett!
Azóta minden anyák napján együtt emlékezünk a mamára, együtt megyünk ki a temetőbe, de utána nagyon sok örömmel és szeretettel együtt vagyunk!
A szív emlékeztet arra,hogy a " lélek meggyógyul a gyerekek jelenlétében":)
Mindig kinn van a falon ez a szépség!
" Amikor a boldogsághoz vezető egyik ajtó bezárul, egy másik kinyílik,gyakran azonban olyan sokáig nézzük a bezárt ajtót,hogy meg sem látjuk azt,amelyet kinyitottak számunkra."
Én most emlékezem és gyönyörködöm,
"A családom szeretete a vagyonom" :)































