2011. június 7., kedd

Virágos emlékeim

Apukám 3 évvel ezelőtt, februárban hagyott itt bennünket. Sokáig nem tudtam hazamenni, nézni az üres házat, üres kertet. Aztán, amikor mégis nagyon vágyódtam haza, hazamentem.
Hátramentem a kertbe is, pontosan 3 évvel ezelőtt, ezen a napon. Elsírtam magam.
Nézzétek, meg miért! Ezelőtt soha nem nyílt a kert ezen részén virág. Ez a kert akkor ÉRTE virágzott.














8 megjegyzés:

  1. Ha a szüleim háza felé megyek elfordulok, ha tehetem. Ahol ezer szál tulipán virult, most kutya hempereg.
    Albérlők lakják, eladni felénk bármit képtelenség...

    VálaszTörlés
  2. Márta: Még mi sem tudtuk eladni, így egyre romlik az állaga, a szívem meg csak fáj!

    VálaszTörlés
  3. Léleksimogató ez a virágtenger...

    VálaszTörlés
  4. Márta: Nekem is úgy fáj a szívem, hogy nem tudjuk megfelelően rendben tartani, most gondolkoztunk, hogy kiadjuk albérletbe.

    Katalin. bizony , nagyon fáj a szülők elvesztése, nekem olyan szüleim voltak, akiktől rengeteg okos szót, és hatalmas megértő szeretetet kaptunk ajándékba.

    Leki: Olyan szépen fogalmaztál: Léleksimogató!
    Igen nekünk az volt, és innen hordtuk ki sokáig a virágot a sírjukra. Aztán szedtünk magot, hogy nálunk is legyen belőle:)

    VálaszTörlés
  5. Emlékezetes! A nagymamáméknál volt így!

    VálaszTörlés
  6. Csodálatos... a kert. :)
    Pontosan tudom, hogy mit érzel..., milyen "egyformák" az emberi fájdalmak.

    VálaszTörlés
  7. Köszönöm a kedves szavaid!
    Eljöttem megnézni Apukád kertjét, álomszép!
    Mi kb.8 éve adtuk el a családi házunkat, azóta csak kétszer voltam képes elmenni arra, még mindig fáj...

    VálaszTörlés