2013. február 4., hétfő

Szeretem....


 ezt a verset

 Reményik Sándor: Csendes csodák

Ne várd, hogy a föld meghasadjon
És tűz nyelje el Sodomát.
A mindennap kicsiny csodái
Nagyobb és titkosabb csodák.

Tedd a kezedet a szívedre

Hallgasd, figyeld, hogy mit dobog,
Ez a finom kis kalapálás
Nem a legcsodásabb dolog?

Nézz a sötétkék végtelenbe,

Nézd a kis ezüstpontokat:
Nem csoda-e, hogy árva lelked
Feléjük szárnyat bontogat?

Nézd, árnyékod hogy fut előled,

Hogy nő, hogy törpül el veled.
Nem csoda ez? – s hogy tükröződni
Látod a vízben az eget?

Ne várj nagy dolgot életedbe,

Kis hópelyhek az örömök,
Szitáló, halk szirom-csodák.
Rajtuk át Isten szól: jövök.



8 megjegyzés:

  1. Gyönyörű vers! Én is nagyon szeretem...

    VálaszTörlés
  2. nagyon szép , és nagyon igaz ! Jó, hogy benéztem és elolvashattam. és remélem, hogy már jobban vagy !

    VálaszTörlés
  3. Kis hópelyhek az örömök... köszönöm!

    VálaszTörlés
  4. Én Reményik Sándor verseit amúgy is nagyon szeretem!
    Erzsi

    VálaszTörlés
  5. A lányom esküvőjén is elhangzott , annyira odaillő volt!
    Köszönöm, hogy meglátogattatok! :)

    VálaszTörlés
  6. Nagyon szeretem én is ezt verset....De jó, hogy felidézted...

    VálaszTörlés
  7. Én is szeretem ezt a verset, de szép is az élet!

    VálaszTörlés