2013. május 1., szerda

"A régi ház

 körül, öregszik minden". A szüleim kertjéből szedtem az orgonákat, gyönyörűen nyílnak.
Emlékszem apukám milyen szeretettel hozott nekem mindig, ha orgona virágzáskor át jött hozzám. Vagy kínálgatta a gyönyörű virágzó ágakat : " nem viszel haza?" - kérdezte
.Anyukámék szobájában sokáig volt belőle, olyan jó volt látni az asztalán mindig illatozott néhány :)

 Könnyes szemmel szedtük a virágokat, talán utóljára nyílnak nekünk. A ház, az udvar, évek óta nélkülük éri meg az évszakok változását.
Most talán új lakók költöznek a házba. Elbúcsúztunk a régi kedves otthontól.
 Mi még itt tartottuk annak idején a lakodalmunkat is. Ahol megszületett a kislányom, aki már maga is anya..Ahol nagy boldogságban éltünk.Sírt a lelkem, megsimogattam a falakat, végig néztem a kertet, sétálgattunk az udvaron. Emlékeztünk a régi szőlő lugasra, ahol annyit üldögéltek kint a szüleink. 
 Éreztem, hogy azt mondják, ne szomorkodjunk, ezek csak tárgyak.
 Biztos, hogy itt vannak velünk, segítenek nekünk, simogatnak bennünket.. Sosem hittem volna, hogy ennyi évesen ennyi idő után is ilyen nehéz lesz.!

 Ahova csak tudtam orgonát rakosgattam. Úgy, mint régen :)


Illatos és gyönyörűséges az egész lakás tőlük.


Egy részéből  fini illatos orgona zselét készítek.


Jól esett finoman leszedegetni a szirmokat , s kicsit emlékezni, beszélgetni velük :)
 Különleges alkalomra tartogatom.:)


Szép organavirágos hetet kívánok Nektek.

22 megjegyzés:

  1. Érdekes...nekem is mindig az orgonáról jut eszembe dédmamám. Akkor halt meg, mikor a lányom született, de semmit nem tudtam elhozni a házából emlékbe. Valahogy szentségtörésnek éreztem. Csak az orgonámra vigyáztam nagyon. És nagyon rossz érzés volt, mikor mások költöztek bele abba, amit a két kezükkel építettek fel - pedig kisbabás, boldog fiatal pár.... hát, azt hiszem, sokáig fogunk még egyformán érezni...

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Amikor az én lányom született, a nagymamám elment, bizony az is nagyon nehéz volt!
      Fájó és szép emlékeink egyaránt vannak! Köszönöm, hogy elmondtad. Szép napokat kívánok Nektek!

      Törlés
  2. Nagyon jó volt olvasni az írásodat!... annyi helyen szembesültem vele az utóbbi napokban, hogy már hiányzik az édesanya, hogy belefájdult a lelkem: milyen jó, hogy én még ölelhetem az édesanyámat!!!
    P.S: én is nagyon szeretem az orgonát :)

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Szívből kívánom, hogy nagyon sokáig ölelhesd még! :)

      Törlés
  3. Jó emlékezni szüleinkre, lelkünk tiszta örömével, fájdalmával.

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Igen, én is így gondolom , így érzem Jutka. Kellemes , szépséges hetet, hétvégét kívánok!

      Törlés
  4. Nekem akkor van ilyen fájó érzésem, mikor látom az anyai Nagymamámék házát. Régen meghaltak már Mamáék és eladták a portát, szerencsére gondozva van, de én mindig úgy látom, ahogy gyerekkoromban ott voltam Nagymamáéknál.

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. A régi házban nekem is a régi emlékek tolulnak, föl, hiába változott sokat, még az álmaimban is a régi bútorok, a régi udvar bújik elő :)

      Törlés
  5. Én is nagyon szeretem az orgonát! Nagymamám kertjében is volt...

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Most is itt illatoznak,)annyira szeretem őket!

      Törlés
  6. Nekem egy kicsit rossz emlékem van a Nagyszüleim házával kapcsolatban. Még gyermek voltam, amikor elhagytak bennünket. A Mamának volt egy nagy fekete molinó kendője, mindig nagyon szerettem volna megkapni.....Ma sem tudom hol van. Már felnőtt fejjel arra vitt az utunk, és megakartam mutatni a gyermekeimnek a házat, ahol sok boldog órát töltöttem. Bár ne tettem volna. Döbbenten álltam a ház előtt, az volt, és mégsem. Nagyon sok mindent megváltoztattak rajta, a szeretett virágok eltűntek a ház elől, az udvaron kivágták a hatalmas sárgabarack fát.......soroljam még. Nagyon fájt, hogy nem találtam meg a régi emlékeket.

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Igen, én is így érzek, sok fényképet készítettem róla, majd egyszer, ha lesz erőm hozzá, készítek belőle egy emlék albumot :)

      Törlés
  7. Kedves Éva! Olyan szépen írod az emlékeket, hogy az ember bőre................ és megható....
    Szeretem olvasni az emlékeidet.. Az orgona meg gyönyörű...

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Köszönöm Vera! Ha az emlékeimről írok, mindig annyi szép és tiszta érzés jön elő.

      Törlés
  8. Kedves Éva!
    Megríkattál..., nem is tudom, hogy mit akartam írni, Megértelek. Hiszem, hogy egyszer még találkozhatunk velük. ♥

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Én is! bízom benne, hogy odafent ők is velünk éreznek.

      Törlés
  9. Nagyon megértelek.....Az orgona valahogy érdekes módon a szüleinkkel köt össze,talán az Anyák napja miatt?
    A régi szülői házunknál végig orgonasövény volt,mint minden háznál.Aztán az új idők szele kicserélte másra,de én még megmentettem belőle és itt virágzik nálunk.Az az egyszerű virágú,de hihetetlen illatú orgona.Van egy nemesebb is,azt is nagyon szeretem.
    Megkérdezhetem,hogy az orgonazselét mire használod majd?

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Kedves Mammka! Mi is mentettünk meg néhány szép tövet a szüleim orgonáiból.:) Hoztunk át néhány növényt, had viruljanak itt nálunk tovább!
      Az orgonazselét fagyira , pudingra és más édességre fogom hozzáadni :) Ági oldalán kedves leírást olvashatsz róla: Szeretettel :http://szeretetrehangoltan.blogspot.hu/2012/05/orgonazsele-es-rizspuding.html

      Törlés
  10. Óooooh! Nehéz megválni az otthontól, de talán segít a megbékélésben. Ott lenni olyan, mint a sebet újra és újra feltépni.
    Még soha nem hallottam kandírozott ibolyáról! Cukros vízben forralod és hagyod megszáradni? Vagy csak mártod hidegen?

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Beám! A kandírozott ibolya úgy készül , hogy az ibolya fejecskéit kissé felvert tojásfehérjébe mártod, vagy a szirmait ecsettel megkened vele. Majd cukrot szórsz rá, s hagyod megszáradni :)Itt találsz róla képet is: http://tucsokbogar.blogspot.hu/2013/04/kandirozott-ibolya.html

      Törlés
  11. Nagyon szép bejegyzés....megkönnyeztem...jól esett....köszönöm neked

    VálaszTörlés
  12. Köszönöm Ildi, hogy itt jártál! Én is könnyezem még most is, ha rájuk gondolok!Nagyon tudtak szeretni!

    VálaszTörlés