2014. augusztus 10., vasárnap

Aludnék......



Még vetkőztet a nyár. Még a kitárt ablakok mellett hallani éjszakánként a meleg rövid ujjú ,nyári zajokat.
Becsukom a szemem. Azt játszom, hogy vajon egyszerre hányféle hangot hallok, tudok megkülönböztetni a sötétben, a becsukott szemem mögül. Jobban odafigyelek.
Hallom, ahogy a kis tücsök éjszakai nótáját egyre jobban cifrázza. Vagy tán mindig ugyanazt fújja? Ahogy szorgalmasan hegedül, nem törődik vele, ki hallgatja meg. Bátor kis élet, nem bújik el az éjszakai sötétség elől.
Tovább hallgatózom. A fülem az éjszaka csendjére tapasztom. Érzékelem, hogy a vonat az állomásra ér. Nem is olyan messze van tőlünk ,de a megszokás, hogy nem is hallom már, most feloldja a gátat.
Tudom, hogy az éjszakai szellő megringatja a nyírfácskánk ágait, zöld levélkéit, s velük együtt millió magocskáját szórja szét a sötét levegőben . A virágmagok könnyedén, pörögve kicsit, tollászkodnak, majd földre hullanak.
A bokor alatt, ahol sok a száraz, lehullott bőrlevél ,- a babérmeggy levetett hajacskája , meleg ruhácskája - éjszakai állatkák szorgoskodna, .motoszkálnak, jönnek - mennek. Nem tudom meghatározni mik azok, csak hallom őket.
Mellettem hirtelen figyelek fel kedvesem egyenletes légzésére. Ő már alszik. Látni vélem ősz haját, szép arcát, szerető kezét. Feléje fordulok. Hallgatom
Sokszor elkalandozom, aztán visszatérek ahhoz az elképzelésemhez, hogy most a jelenben maradok. Nagyon nehéz. Valami mindig eltérít. Hol a jövőben, hol a múltban kalandozom.
Aztán felfigyelek az órára, egyenletes lüktetésére, ha kell, ha nem, egyenletes járására.
Majd megszólal a harang, gyönyörűen elhallatszik idáig. Tisztán, szépen cseng-bong. egyáltalán nem zavaró.  Késő van, de nem számolom a kongatásokat .Pedig akkor tudnám, hányra jár az idő. Régen csak kiszaladtam az udvarunkra, onnan jól látszott a templom torony, s azon a pontos idő. Reggelente  mindig ahhoz igazodva mentünk az iskolába. Az úton végig láttuk a tornyot, s az órát. Sosem késtünk el.
Nem tudom , mióta fülelek, amikor meghallom az emeletről pici Ádikánk édes oááá-zását, ami szépséges , édes tejet kéregető hangocska. Mosolygok, hiszen a legszebb zene , amit mostanában a legszívesebben hallgatok. Szinte látom, ahogy anyja két kezével  magához emeli, egészen közel az arcához, s gyengéden, szájával megsimogatja puha kis babaarcát, majd beleolvadnak egymásba. A legszebb pillanatok.
Már megint nem itt vagyok, hanem Náluk!
Időnként elmegy egy motor , egy- egy autó a ház előtt. Majd hirtelen meghallom a közeli bányató felől a zöld hátú , széles szájú kuruttyolók énekkarát. Szinte fél éjjel hangoztatják a dallamot, mindig vélem hallani, de csak most figyelek rájuk tudatosan. Az emlékeim odavisznek. Mennyit ültünk a tóparton gyerekkorunkban! Szerettem ott. Volt egy csónak a partján, de én egyedül sosem mertem beleülni, mert nem tudtam úszni. Kellett a megerősítés. Aztán beeveztünk, s ott énekeltünk. J Mindenfélét . Régit és újat, magunk költöttét, és más népdalokat , az énekkaron tanultakat.
Akkor még,  a kicsit messzebb levő otthonom volt a hazám. Mára egy labdadobásnyival közelebb hajtjuk álomra a fejünket . És megint kalandozom.
Lassan elfáradok, még hallom, hogy az óra hangosan kergeti a perceket. Most zavar. Holnap kiviszem a hálószobából. Minek is van itt?
Nem kell, hogy halljam a surranó időt  .Hangos ütemezése egyre jobban dobol a fejemben.
Aztán kedvesem hozzám fordul, átölel, s én elfeledve , mit is akartam annyira érzékelni , pillanaton belül elalszom. Ez az utolsó emlékem a tegnap éjszakáról.
Reggel megpróbálom összeszedni a széthullott időt ,s ismét próbálok csak a jelenben létezni.
Meglátjuk….  Nehezen alszom el mostanában


8 megjegyzés:

  1. De szépen írsz! Nagy élvezettel olvastam.

    VálaszTörlés
  2. Élvezettel olvastam e sorokat Éva. Láttam magam előtt a tájat, elképzelme a körülötted élőket (van akit már láttam is itt fotón) amiről mesélsz, olyan gyengéden mutattad be, mint egy mesét. Szép mesevilágban élsz, ne bánd, ha olykor nem alszol, mert akkor születnek ilyen szép írások. :-)
    Üdv. Kavics

    VálaszTörlés
  3. Évikém, mindent láttam/hallottam, ahogy leírtad. Gyönyörűen fogalmaztad meg :)

    VálaszTörlés
  4. Én is nagyon rosszul alszom, de nem tudnám társítani ilyen békés gondolatokkal, bosszús vagyok és nagyon várom az őszt.

    VálaszTörlés
  5. Nehéz lenne leírnom szépen ,mit is gondolok, mikor már századszor fordulok meg, mert melegem van, zavar a falú összes kutyájának az ugatása, aztán a szántás hangja...és az autók... Ráadásul az én kedvesem úgy horkol, hogy zeng a fülem is...Most ezek után hogy írhatnék ilyen szépségesen, kötőien mint Te?Éva nagyon szépen írtál...Köszi és szép hetet!

    VálaszTörlés
  6. De jó volt olvasni Téged! Mi minden meg nem fordul az ember fejében, mielőtt elalszik...pláne, ha az nehezen megy, igaz?! A tücsök ciripelés a kedvencem a nyári éjszakában. Nagy kedvem volna sokat éjszakázni, hogy kiélvezhessem ezeket a nyugodt éjeket! Köszönöm ezt a kedves kis írást!

    VálaszTörlés
  7. Köszönöm , hogy elolvastátok! <3

    VálaszTörlés
  8. Köszönöm ezt a gyönyörű írást! Megmelengette a lelkemet... <3

    VálaszTörlés