2015. június 26., péntek

Érzéseimről.....




A szívem csak úgy repesett az örömtől, mert itt volt együtt mind a négy unokám! Ritka pillanatok, mert a nagy,aki már 16. évében van, még a gyakorlatát tölti a középiskolában,  egyébként is csak a hétvégeken van itthon ,a pindurka pedig sokszor átalussza még 1 évesen az időt,amikor a többiek itt vannak.
Akkora féltéssel és szeretettel  tette fel a fára a nagy a kisebbet, -aki már percek óta kérleli-,hogy öröm volt nézni. A nagyobbak első  udvari dolga, még a mai napig is az, hogy felmásznak a fára. A diófára. Ez a kedvencük J Azért nem vágtuk le ezt az ágát, ami egyébként nagyon akadályoz bennünket a közlekedésben, mert a fiúk számára ez a felkapaszkodó ág. Segítségével  kapaszkodnak  fel mindig a fára J
A szívem örült, de el is szorult, hiszen aki elindult egyedül a nagyvilágba a középiskolába, még gyerek volt, most pedig már kész fiatalember,kész pasi J Nagy is és gyerek is még .Boldogan mentünk eléje az állomásra, s hoztuk haza ,mert mindig elébe megyünk. Ő pedig örömmel jön velünk J
Annyira eljárt az idő,sokszor eszembe  jut, hogy nem lehetek majd mindig az élete  (életük  ) része,hiszen egyszer az én időm is lejár. Vajon miért jut olyan gyakran az eszembe? Miért szorul úgy össze a szívem? Tudom, hogy nem élünk itt a földön örökké, de óriási öröm, hogy legalább ezt megérhettem. Négy fiú unoka! Maga a földi  szépség és boldogság! Olyan gyönyörűek együtt! Annyi szépség, derű,okosság és szeretet jellemzi őket! J
 És a két lányom! Akikért annyira rajongok! Akiket nagyon -nagyon  szeretek,s érdekes nézni, ahogy ők is ugyanúgy gondoskodnak, tesznek meg mindent  a fiúkért, ,ahogy annak idején én ő értük . Jó látni és érezni az összefogást, az összetartozást, a testvéri  szeretetet, az egymás segítését! J
Ma lehet, hogy különösen érzékeny vagyok, magam sem értem, miért, mi van velem,de a szívem emlékezni fog ezekre az órákra J
A középső unokám itt nyaral, de rengeteget segít! Fantasztikus érzés, hogy 12 évesen már féltő szeretettel vesz körül. Mami, te csak pihenj, ne erőltesd a kezed, én majd megcsinálom! Imádom azt a kis értelmes , segítőkész buksiját! J
Négy teljesen más korosztály- Egyik már majdnem 16, aztán 12, s a két kisebb a négy éves és az alig egy. Remek érzés látni a fejlődésüket ,az eltérő érdeklődést, az egymásra való vigyázás, féltés képességét!
Az enyémek! A mienkek! Belőlem is van kicsi rész mindegyikükben Ha csak pinduri is, de továbbvittük az életünket bennük, velük.
Jó hozzájuk bújni, esténként titkokat súgni, mindent elmondani. Csodálatos! Boldog vagyok, hogy hozzám tartoznak! Hogy vannak, hogy szeretnek, hogy szerethetem őket!
Óriási hálát érzek, hogy mindez itt lehet, itt lakhat az szívemben, lelkemben, értelmemben.
Kívánom, hogy mindenki tapasztaljon meg hasonló érzéseket! 
S örömből született levendula tölcsérem , amiben benne van a mai  összes érzésem .
A héten készítettem, gondolván a mai napra :)



 Legyen örömteli, kellemes a hétvégétek! :)

17 megjegyzés:

  1. Kedves Éva!
    Bár én még csak az első unokámnak örülhetek, aki most volt fél éves, de teljesen átérzem a szavaidat, gondolataidat. Nekem is két lányom van, sajnos nagyon távol élnek egymástól, de jó érzés, amikor a kisebbiktől azt hallom, napi szintem hiányzik a nővére támogatása, ittléte. Remélem, egyszer eljön azaz idő is, hogy mind együtt leszünk és gyarapodik az unokák száma is. Nincs fontosabb és csodálatosabb, mint a család, én így gondolom. Még nagyon sok boldog évet, nyarat kívánok Neked szeretettel.

    VálaszTörlés
  2. Illúzió! De ha így látod, így van.

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Kedves Beáta! Mi ( a húgommal együtt ) ezt örököltük a szüleinktől. Nem tudtak pénzt, nagy értéket adni soha életükben, de a szeretet, amit kaptunk Tőlük örökségbe, egész életünkben elkísér! És bízom benne, hogy át tudjuk adni a Családnak :)

      Törlés
  3. Nagyon megható amit írtál. Egy nagymamának mindig boldogság az unokákat/unokát látni, ölelni, részese lenni az életének.
    Kívánok Nektek még nagyon sok szép közös emléket :)

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Köszönöm Évám! Tudom, hogy milyen nagyszerű nagymama vagy, és mennyire szereted az unokádat! :)

      Törlés
  4. Azt még nem tudom, milyen, ha a kisunokám mellém bújik, de azt már tudom, milyen ha van ;-)
    Megkönnyeztem a soraidat. Nagyon szép a lelked!

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Köszönöm Katici! Édesanyámtól örököltem :)

      Törlés
  5. Nem véletlen, hogy ilyenek a lányaid, unokáid, tele vannak gondoskodó szeretettel. Volt kitől örökölni!
    És megértem az írásodat, mert van ilyen, hogy egyszerűen túlcsordul belőlünk a szeretet, a féltés azok iránt, akiket imádunk. Csak remélni tudom, hogy én is megérem/megértem teljes szívvel az unokák iránti rajongást. Ahogy ismerem magam, meg fogok őrülni értük :D

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Orsi, nagyon jó érzés! Persze nem mondom, hogy mindig minden felhőtlen, mert olyan nincs, de olyan nagyszerű érzés volt együtt lenni mindegyikkel! Nagyon nagyon szeretem őket! :)

      Törlés
  6. Csodálatos családod van!!! ♥♥♥

    VálaszTörlés
  7. Kedves Éva!
    Örülök az örömödnek!
    Talán egyszer nekem is lesznek unokáim... s akkor még jobban értem, érzem majd... :)
    Legyen csodaszép a nyaratok (is)!

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Viszont kívánok szépséges, élményekkel teli nyarat!
      Köszönöm! <3

      Törlés
  8. csatlakozom: csodás dolog szülőnek,nagyszülőnek lenni!!!!drága ajándékok!
    A kis 5 éves Kisasszony olyan édes,ahogy rámsegítette a múltkor a kardigánomat.:)))) Majd megettem.:)
    Kívánom,hogy minél tovább örvendezhessetek egymásnak !!!!!

    Ja,igen! A levendulatölcséred mesés.:)

    VálaszTörlés
  9. Az ajtódíszt jöttem megnézni , nem találtam. Azonban elolvastam utolsó bejegyzésedet , meghajtó. Remélem hasonló nagymama fogok lenni! Isten segítsen bennünket! Kellemes hétvégét !

    VálaszTörlés
  10. :)))
    értelek

    nagyon szépet írtál:)))**

    VálaszTörlés