2015. október 4., vasárnap

Érzések




Amikor ajándékba adtunk egy egész,  a férjével kettesben eltölhető napot, a lányunknak,nem gondoltam, hogy ekkora örömet szerzünk vele. Kicsik nélkül, kettesben, oly rég voltak már.
Reggeltől szólt a bármikor beváltható bónusz, egész napra, estélig.
El is indultak reggel, s mi ketten ott maradtunk a 4 és alig 17 hónapos unokánkkal. Velünk laknak együtt, így nem volt probléma az elköszönés, örömmel maradtak velünk.
A pindurka még nem tud beszélni, de kézzel- lábbal magyaráz.
Annyira szép volt, amikor délután felvittem a szobájába elaltatni. Azt hittem, hogy nem fog tudni anyukája nélkül elaludni , mert eddig mindig szopizott és úgy aludt el. Volt is hiányérzete, de megfogtam a kicsi kezét ( Istenem, micsoda kis finom, aprócska, tenyérbe simuló kezecske volt ez! )simogattam a hátát. s mint utólag kiderült ugyanazt az altatódalt énekeltem, dúdoltam neki, amit az anyukája szokott . 5 perc múlva csukódtak a hosszú szempillák, hálásan még rám nézett, belefúrta magát az ölembe és már aludt is.
Hogy ne legyen akkora anya- apa hiány. és ők is szórakozzanak kicsit, elmentünk a „ Tökfesztiválra „ velük, ami épp erre a napra esett.
Látni kellett volna azokat a vidám és hálás pillantásokat, amivel ránk néztek. Nagyon élvezték, mindent megnéztünk, kipróbáltunk, vidámkodtunk, így hamar telt az idő. Utána kicsit játszottunk a játszótéren és hazafelé a négyévesünk, már mesélte is, adta vissza az átélt élményeket.
Persze jól elfáradtunk, nagy odafigyelést igényeltek. Az étel és italkóstolásnál nagyon észnél kellett lenni, hiszen a kis ekcémás Ádámkánk sok mindent nem ehet meg. Ő hősiesen viselte, hogy másféle ételeket kóstolhat meg, mint a testvére.
Élveztem a kis pici aprókat lépő lábacskáit, az öltöztetését, a tisztába tevést, a magyarázatokat.
Az jutott eszembe, hogy valószínű Ő az utolsóként született  kis unokánk, akivel minden percet, amit tehetünk ki kell használnunk. Olyan furcsa érzések kerítettek hatalmukba. Boldog voltam , és örültem, hogy együtt vagyunk. hogy szerethetem, hogy ide született hozzánk, hogy a mamája lehetek. És Ő is szeret ! Tudom, érzem, látom, hiszem!
Amikor este hazaértek a szülők, ők elmesélték , hogy milyen élményeik voltak.
 A pindurka egyik hazahozott dologtól ( töklámpások, stb )a másikig szaladgált, mutogatott, hümmögött, tapsolt, örvendezett. „ Mesélt”
Persze először az anyukája ölébe bút.
Szép napunk volt mindannyiunknak!














 Ilyenek vagyunk.....










 Néhány hangulatkép :



 Szép hetet kívánok ! :)

14 megjegyzés:

  1. Sok-sok ilyen szép napot még mindannyitoknak. Nagyon kell a szülőknek és a gyerekeknek is egymás "kipihenése".
    A tökfesztivál meg nagyon hangulatosnak tűnik.

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Köszönjük szépen!
      Igen régebben mindig volt valaki , aki ott volt a kicsik körül, de mióta nagyrészt megszűnt a generációs együtt élés, a fiatalok jobban kifáradnak . Főleg, ha teljesen magukra vannak hagyva . Mindenki dolgozik, keveset lehet az unokákkal az ember. ( kivéve már most mi :) )
      A tökfesztivál jó választás volt, mindannyian nagyon jól éreztük magunkat :)

      Törlés
  2. Nagyon szép napotok volt!
    Gratulálok, nagyon kedves, hogy "szabad napot "adtatok a szülőknek, nektek pedig felejthetetlen élményekkel gazdagodott életetek 😊!

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Ők is hálásan köszönték meg! Mi pedig boldogok voltunk, hogy az időnket nekik adva, örömet szerezhettünk :)

      Törlés
  3. Nagyon köszönöm ezt a beszámolót! Olyan jó Veled együtt örülni! Mosolygott a szívem, szám, amíg olvastalak! :)

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Köszönöm Ildikó! Nekünk is jól esett kicsit kimozdulni velük :)
      A szülők pedig feltöltődve jöttek haza :)

      Törlés
  4. Szépséges hétvége, mindenkiből és mindenből sugárzik a szeretet. <3

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. A gyerekek jót játszottak, nagyon jól viselkedtek , ami nem mindig mondható el a csintalan kis Manókról.Most megbeszéltük, hova megyünk, mit csinálunk, és amit csak a józan ész engedett megengedtünk nekik! :)))))) Nem éltek vissza vele! A szeretet úgy érzem kölcsönös! <3

      Törlés
  5. Annyira szépen írtad le az érzéseidet, hogy bepárásodott a szemüvegem :)
    Alig várom én is, hogy szabadnapra menjenek kicsi unokám szülei, egyenlőre még csak órákat kaptam belőle.

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Köszönöm Katici! Biztosan hamarosan eljön az idő, amikor hosszú órákig dédelgetheted a gyönyörűséges kis unokádat!
      Nincs most ennél szebb , jobb dolog az életünkben :)

      Törlés
  6. Boldog nap, mindenkinek. ♥
    Jó érzés, hogy kitágul a világ a piciknek is, hogy ugyanaz a napirendje, csak mégis más kicsit...szoktatva az "anyán kívüli" nagyvilághoz
    a nagyszülőknek pedig lélekhízlaló - nosztalgikus - élmény újra picikkel lenni :)
    Kívánok még sok ilyen szép napot nektek:)

    VálaszTörlés
  7. Szuper jók a képek! Öröm és fáradtság együtt jár. Hiába Anya pótolhatatlan. Ügyesen megoldottad.

    VálaszTörlés
  8. Látszik, hogy mennyire jól éreztétek magatokat. Olyan boldogság járja át mind a két unokátok arcocskáját.
    A fáradság pedig gondolom jól eső volt számotokra :)

    VálaszTörlés
  9. Annyira szeretetteljes ez a bejegyzés! Megkönnyeztem.
    Örülök, hogy jól éreztétek magatokat :)

    VálaszTörlés