Kicsit ritkábban írtam, írok. Sajnos voltak, vannak egészségügyi problémáim, s ezért szerdán kórházban is voltam. Nőgyógyászati beavatkozáson estem át, amitől nagyon nagyon féltem, most várom a szövettan eredményét, bízom benne, hogy minden rendben van!
A kórházi élményeim olyan gyorsan zajlottak, hogy még félni, megijedni sem volt időm! :)
Reggel 7- re kellett bemennem az ambulanciára,( akkorra rendelt be az orvosom )  majd UH-n vártam vagy egy - másfél órát! Egy készülék működött, s rengetegen voltunk!  Mire sorra kerültem, már fél 10 volt, majd újabb várakozás a járóbeteg rendelésen. Az orvosom közben elment szüléshez , na gondoltam, itt 12 előtt nem lesz semmi, mert addig volt rendelés.Utána mehetett volna elméletileg a kórházba.
Aztán egyszer csak nyílt az ajtó, engem szólítottak és kérték menjek fel a nőgyógyászatra, a doktor úr már vár!
A műtő szabad volt, az orvosom már a műtő ajtóban várt, sietnem kellett, épp hogy aláírtam a papírokat, már mutatták is a szobám, a vérnyomásom pulóveren keresztül menet közben mérték, majd gyorsan le kellett vetkőznöm, s szinte úgy ugrottam fel a betegtoló kocsira. Azt se tudtam hányas szobában vagyok, a nővér elmondta, hogy nyugtató injekciót se tud adni, mert a doktor úr már tárt ajtókkal vár! mire végig gondoltam volna a félelmeimet, már aludtam is. Majd negyed órával később a szobában ébredtem. Az orvosom fél óránként benézett hozzám , nagyon figyelmes volt, sok mindent elmondott, s 3 óra körül már haza is mehettem, óvatosan, vigyázva.
A férjem végig velem volt csak a lábadozó órában nem jöhetett be!<3
Azért a félelmeimről néhány szót mondanék: Sajnos ez valós tapasztalat, hogy nem találják a vénámat,. előszőr ettől féltem, hogy nem tudnak elaltatni. Nem először fordulna elő, hogy az infúziót sem tudják bekötni, a fájdalmat se tudják emiatt vénásan csillapítani. Mindezt tudván az orvos, mintha helyre akarná hozni az előző években megélt rossz tapasztalatokat, gondolkodni sem hagyott időt!vagy az élet a sors, mintha most akarna kárpótolni azért a sok szenvedésért, amit a vesekő műtét során átéltem!
Persze nővéreket most sem láttam, azt se tudtam hogy vegyem elő a táskámból az alsó ruhámat stb.Sehol senki, mintha nem lennének nővérek az osztályon, csak orvos és az információs nővérke.
Most itthon lábadozom, és nagyon izgulok, hogy az eredményem jó legyen!
Bocsánat, ha kicsit hosszúra nyúlt, de jó volt kiírni magamból.
Még szedegetem össze, addig is mit tehetek magamért,  hogy segíteni tudjak  a szervezetemnek!

Szép hétvégét, kellemes időtöltést kívánok! :)