Kőszegen pihentünk

 

Kőszegen pihentünk , tavaszoltunk egy hétig :) Csodaszép időt fogtunk ki, semmi sem zavarta a gyógyulgatós pihenésünket. Szinte minden évben ellátogatunk Kőszegre! Nagyon szeretjük ezt a kisvárost, az egyik kedvencünkké vált! 

 

Szinte minden kis utcáját bejártuk. Voltunk a várban, a vártoronyban, felmásztuk a Szulejmán kilátóhoz is..

 

Ez a kilátás a szobánk ablakából. egyenesen a Fő térre. 

Annyira szép volt, órákig el gyönyörködtünk benne. 

  

 

A Hétforráshoz való kellemes és hosszú séta is a kedvenceink közé tartozott.

 

A szökőkutak már üzemeltek, működtek, nagyon  jókat pihentünk mellettük :)

 

A történelmi kisváros egy részlete:

 

Kedvenc kávézónk, mennyei finom kávékkal várt bennünket.És a szöveg, ami ki volt írva, mindig jókedvre derített bennünket: 

" Tavasz van, fiókanevelő

Szárba szökkenő mindent

felébresztő, szerelmes tavasz!

Hátcsoda, hogy jól érzem 

magam? "

 

A szökőkút szépsége

 

 A kávézó ablakából is a főtérre láttunk

 

A Szulejmán kilátóban

Belátni az egész várost

A virágok ugyan csak most ébredeztek, de láttuk az itteni kézművesek munkájának sokaságát :)

Kis részlet a várból

Kilátás a vártoronyból, ahova elég kusza hol kő, hol falépcső vezetett. A harangot sem felejtettük el megkongatni :)

Esti kilátás a szobánk ablakából . Minden szép és csendes :)

Nagyon jó volt, kicsit feltöltődtünk, gyógyulgattunk, pihentünk, kikapcsolódtunk.Szép hetünk volt! Legyen a Ti hetetek is hasonlóan gyönyörű!

"Macskák " című musical

Nagyszerű kikapcsolódásra adott lehetőséget a " Macskák" című musicel.szombaton 
 Izgatottan készülődtünk, s nem csalódtunk!. Csak a nyakam fájdult meg a sok nyújtogatástól, mert nem láttam rendesen:)))))  Pedig elől a 7. sorban ültünk.

A győri Audi Aréna adott otthont 2015. április 18-án a Madách Színház előadásának. Győr városa is láthatta,  mitől olyan varázslatos a Macskák musical, hogy 30 év után is siker. A szereposztás is elkészült az előadásra.

A darabról:
Macskabál van az elhagyott színház ódon színpadán. Minden évben egyszer megrendezik a bált, és erre összegyűlnek a környék - nagyon is emberi tu¬lajdonságokkal felruházott - macskái. Eltáncolják és eldalolják életüket. T.S. Eliot angol költő Macskák könyve című versciklusát zenésítette meg zseniáli¬san Andrew Lloyd Webber, és ebből készült a világsikerű musical.

A Madách Színház 1983. március 25-én mutatta be a Macskákat, közvetlenül a londoni ősbemutató után. Az eltelt 30 évben az előadás csaknem 1400 alkalommal került színre, eddig több mint 1,5 millió néző látta. Budapesten a színház falain kívül csak Óbudán láthatja a közönség a legendás előadást.
 Volt szerencsénk látni a lenyűgöző előadást, minden percét élveztem!

                                                                                                 Képek: internet

Kellemes, jóidős hetet kívánok!

Az elmúlt napok kedves pillanatairól : 

Nagy örömömre a három kisebb unokám boldogan vette birtokba a kis nyuszis tasakokat. Finomságok kandikáltak ki belőle :) 

Fehér lepedővászonra transzferáltam, levendula illó olajjal. A felső szélére kis virágos széldíszt gépeltem, majd összevarrtam. A nagyobbik 15 éves unokám ilyen zacskót, zsákocskát  kapott:

Meglepetésemre azt mondta, hogy visszaviszi a kollégiumba, mert valamit tartani fog benne. Tetszett nekiiiii! :) Ez óriási öröm a szívemnek. Annyit gondoltam Rá, Rájuk, amíg készítettem őket, hogy vajon elnyeri- e majd a tetszésüket. A szemük, a puszik, az ölelések  elárultak mindent.

Sajnos a lézernyomtatóból kifogyó félben volt, van a festék, ezért sárga csíkot húzott. Ettől a kissé sárgás elszíneződés .

A tavaszi szünetben sokat voltak itt a nagyfiúk is, annyira örültem. Sokat beszélgettünk, történeteket olvastunk felváltva, és természet filmek megnézésére is futotta az időnkből :) Sajnos a tervezett sétákból , kirándulásból semmi sem lett, mert annyira hideg volt, még a hó is esett egy keveset. Így idebent kerestünk elfoglaltságot. :)

Ma már készülődik vissza a nagyfiú unokám, a kisebbek még élvezik az itthon létet. Mivel ma is nagyon hideg van, lego kiállítást terveztünk készíteni itthon. :) ki- ki a maga tudásával, ügyességével. Este megmutatjuk a többieknek is / felnőttek / :)

Nagyon élvezzük, igen jó móka! :)

Szép hetet kívánok Mindenkinek! :)

Közeledik.....

Elkészítettem a világ egyik legegyszerűbb és legtermészetesebb húsvéti díszítését az otthonomba :)

Ez a kész alkotásom :) Mindjárt a kedvem is virágosabb lett tőle :)

Így kezdődött.: Levágtam a csavart ágú mogyoróbokromról a fölösleges, nagyon a szomszéd bokorra ránőtt ágait . De hát nem lehet csak úgy eldobni! Nagyon sajnáltam volna . Ráfektettem vízszintesen a vázámra, kicsit egymáshoz rögzítettem őket, s a tojáshéjakat picit rárögzítettem.

Azután szedtem a csodás színű ibolyáimból és a kis százszorszépekből néhány szálat :) Megbeszéltem velük, hogy most itt gyönyörködünk bennük, s onthatják kedvükre az illatukat. Naponta feltöltöm egy pötty tisztított vízzel a tojáshéjat, ügyelve, hogy mindig legyen friss vizük. :)

Ennyit egyelőre a hangulatomról. A fülfájásom kicsit alábbhagyott, és a lakás is gyönyörűen alakul már. Szerencsére van segítségem. :) <3

Szép hetet Nektek! 

Még készült húsvétra .....

néhány apróság. Tojásokat készítettem textilből, melynek fa az alapja. Azt vontam be puha flízzel és különféle textillel. Néhány zsinór, keskeny szalag, stb és kész is van. Azért elmondani könnyebb, mint készíteni :)))))

A gyertyakandallóra zsákvászon anyagból és finom vékony csipkéből készült a tojás.

Ilyen textil tojásokat is készítettem ajándékok lettek, mindenki nagy örömére :)

Igazából már végeznem kellett volna a nagytakarítással, de nemigen haladtam vele. Ti hogy vagytok vele? A betegség azért gyakran közbeszól, olyankor úgy érzem, inkább pihenni kellene, mint erőlködni :)

 Szép hétvégét kívánok!

Csak mert szép, és kell, a mostanában nagyon nagyon érzékeny lelkemnek 

Dsida Jenő: Egy fehér lélekhez

Nézzél szemembe… így… sokáig…
Ne nyíljon ajkad semmi hangra;
Lelkem álmodik édes álmot,
S félek, hogy a hang felzavarja.

Nézzél szemembe… így… sokáig…
Ez a pillantás, mire vágyom,
Ez lesz az élet szent csatáján
Győzelmet osztó talizmánom.

Mert sok sugár fog rámderülni,
De lelkemet, mely így betöltné,
Ilyen fehéret, ilyen tisztát
Nem fogok kapni soha többé

Álmomban....

 kép: internet

"A szemem olyan, mint az édesanyámé. A szám olyan, mint az édesapámé. .. Míg élek, az arcomon mindannyian együtt leszünk..." W. Shire

Egyre jobban, és egyre többször hiányoznak. Nincs sem születésnapjuk, sem semmilyen évfordulójuk. Csak a hiányuk.

Ahogy múlnak a napok, hetek, évek, úgy érzem egyre jobban hogy a hiányuk semmihez sem fogható. Bármilyen nehéz is,bírni kell. Nem  szeretnék átmenni még az út túloldalára, hogy találkozzam Velük, csak kicsit ölelni, dédelgetni szeretném Őket. Ahogy régen. Néha érzem, hogy itt vannak Velem. Olyankor megszólítom őket. Apukám dohányzik.  Sokszor érzem az orromban a dohányfüstje illatát. Itt őrzöm a szép pipáját a fiókomban . Anyukám édes nevetését hallom, ahogy mosolyogva mondja: Évikém….

A minap velük álmodtam. Csodálkoztam is, hogy itt vannak, hiszen álmomban is tudtam, hogy már nem e világ lakói.

És akkor hirtelen a karjaim ölelésre tárultak, s nem szerettem volna mást, csupán csak ölelni őket. Éreztem, igazán éreztem az ölelésüket, a meleg szeretetüket. Csak ölelni, ölelni őket….

A szemeim megteltek lelkem fájdalmával de örömével is. Valóban éreztem őket. Tudtam, hogy álom, hogy álmodom és épp ezért nem vágytam másra, csak hogy hozzájuk érhessek , hogy kicsit oda bújhassak, mint régen.

A nap első sugarai a lelkemben vertek tanyát. Fehér meleg fénnyel árasztottak el, s én csak sírtam és sírtam… Jól esett.

Ahogy múlnak az évek, értem meg egyre jobban őket. Hozzájuk okosodom, hozzájuk növök. Most értem, hogy mennyire hiányoztam, amikor én, a lányom várom haza. Pedig itt lakik a közelben, naponta beszélünk találkozunk.

Most látok az Ő szemükkel: hogy várták haza az unokákat, hogy várták, hogy lássák őket, hogy kedveskedhessenek nekik.

Ahogy én is teszem az enyémekkel. Hogy akkor gond volt, ha nem tudtunk valamiért hazamenni egy hétig. Dorgálást kaptunk, mert mindig készült valamivel. mindig sütött, főzött még a kollégiumba visszamenő nagy unokáinak is. S, mi történik most? Ugyanezt teszem. Nem azért, hogy utánozzam, hanem ez belülről fakad belőlem. Valami belső erő „ kényszerít” , nem tudok ellenállni , nem is akarok!De hisz tudom: A SZERETET

A nagy fiú unokámnak könnyezve sütöm a kakaós kalácsot, mert rajong érte , s én  boldog vagyok a kedves, arcomra nyomott puszitól , amit kapok Tőle érte.

 S közben Anyukámra gondolok. És Apukámra. Akinek kivirágzott a kertje abban az évben tavasszal, amikor elment. Ott is virág volt, ahol előtte soha. Az egész kert telis tele lett illatos gyönyörű rózsaszín, ciklámen , fehér  és lila virággal. Térdig jártunk bennük. mintha onnan fentről Ő hintette volna el a virágmagokat. Így búcsúzott Tőle a szeretett kertje J Naponta vittünk frissen szedett szarkalábat a temetőbe.  A virágokat ma is őrizzük, akkor sok magocskát szedtünk róluk, még azóta is itt virágoznak a kertemben. Amikor meglátom őket, mindig látom magam előtt apukámat, hogy térdig

jár a virágban, integet, mosolyog, hogy jól van. boldog a virágai között.

Ismét hamarosan kivirágzik a természet. A lelkem is virágzik, adja, ontja szeretetét a Családomnak, a körülöttem élőknek. És aki kér belőle, aki szeretne, annak is.

Tegnap találkoztam ezzel a képpel és idézettel a fb-n. Mintha nekem szólt volna ! Igen!