Pannonhalmi levendulanapok

"Mindannyian vendégek vagyunk ebben a világban és egymás életében. Az a szerzetesi tapasztalat, amely a bencés monostorok vendégfogadását mindmáig meghatározza, különös gonddal veszi körül a vendéget. És éppen ez a tapasztalat hívja fel a figyelmet arra is, hogy vendégnek és vendéglátónak egyaránt figyelemre és nyitottságra van szüksége ahhoz, hogy a találkozás megtörténhessék.

Pannonhalma monostora - lehetőségei szerint - szívesen látja a zarándokokat, a csendre vágyókat, és azokat a turistákat is, akik a múlt tükrébe pillantva szeretnék jobban megérteni a jelent."

 Szombaton ellátogattunk Pannonhalmára,a levendulanapokra. Nincs olyan messze, mint Tihany, innen, hamarabb hazaértünk, és nem olyan fárasztó. Velünk jött két középső unokánk is, A férjem bevállalta, hogy mindenhova elsétál velük, én pedig pihenhetek, és nézelődhetek kedvemre :) Persze az Apátsággal kezdtük a látogatást. még a pici 5 éves unokánk is érdeklődve hallgatta a tájékoztatásokat.

  Nagyon szép volt az épület kívül- belül. Már sokszor jártunk itt.

  A kerengő egyik ablaka

 Az udvar egy kicsi szeglete

A könyvtár egy része

 

Az Apátság megtekintése után kis séta következett a  közeli Boldogasszony kápolnához, majd a nemrég elkészült Boldog Mór kilátóhoz.

 Természetesen a levendulanapok keretében a fő célunk a levendula lepárlás végig kísérése volt.A Gyógynövénykert sok programot tartogatott.

 A fiúk nagy érdeklődéssel figyelték, nem is gondoltam volna, hogy ennyire érdekli őket. :)

 Hű, az illat valami mesés volt. :)

Nagy pohár levendula szörppel hűsítettük magunkat 

 A gyógynövénykertben  az érdeklődőknek az apátsági levendulatermesztés történetét és a levendula felhasználását ismertették. Minden évben tanulok valami újat belőle.

 Kézműves foglalkozás is volt. A fiúkkal készítettünk anyukájuknak egy- egy táskát sablon segítségével.Nagy öröm volt együtt kreatívkodni velük.

Persze, hogy nem maradhatott ki a kisvonaton való utazás sem 

 A szemet- lelket gyönyörködtető levendula mezők. Igaz itt nem lehetett levendulát szedni, de nekem nem is volt rá szükségem. 

 Andriska megkóstolta a levendulás kekszet, a fotó már csak egy szemet tudott megörökíteni :))))

 A Gyógynövénykertben botanikai , kertészeti és gyógyászati tanácsadás folyt Szabó Márton testvér és más szakértők részvételével Ez nagyon érdekelt, Tovább is hallgattam volna, de 1 óra volt az időtartam

 A fiúk türelmesen vártak rám :)

Az elfásult angol levendula óriási volt.

 Annyira szeretem! Lelket vidító látvány! Bár szerintem elég sok volt közte a gyomnövény is.

 Az Apátság arborétumában a legérdekesebb  : Pannonhalmi Arborétum 7 körös, szabadon bejárható labirintusa  volt.

 Még kis Bence is elcsendesedett, önállóan járták a köröket.

 Távoli már az Apátság, indultunk hazafelé. 

Szép nap volt, nem is fáradtam el, a fiúk nagyon összetartottak, és hagytak engem pihenni, gyönyörködni! Mindenki megtalálta a számára érdeklő dolgokat. Persze nem jöttem üres kézzel, azért néhány szappan velünk jött :)

Szép hetet kívánok Mindenkinek! :)

Illatos virágok :)

Évzáróra készítettem kis apró ajándékokat az óvónéniknek: Kis Bence unokám boldogan vitte a virágok mellé.

 A transzferálások nem sikerültek olyan szépre, mint szerettem volna. Levendula olajjal próbáltam rámásolni az anyagra, érdekes módon különböző erősségűek lettek a színek. Vagy csak nem voltam elég kitartó az átvitelt illetően????

 Levendulával, citromfűvel és mentával töltöttem meg őket. Mennyei illatuk volt!

 Mindenkinek szép hétvégét, viharmentes időt kívánok!

Májusi csodák :)

 

 Elkészítettem első naplómat, amely természetesen levendulás :) Ebbe fogom beleírni az összes receptemet, levendulával kapcsolatos ismereteimet, képeket.

Ma délután kopogtak nálam. Régi tanítóm, aki már jó ideje nyugdíjas ezt a kedves meghívót hozta számomra: 

 Immár kedves kollégaként köszöntöttük egymást! Váltottunk pár szót, a többit majd a  Pedagógusnapon megbeszéljük.

Hát lehet ilyen kedves meghívásnak ellenállni?

Kertünkben....

A kertünkben, udvarunkon már gyönyörűen kínálgatja magát szemnek, léleknek gyönyörködni a sok rózsa, fukszia és a többi virág. Amikor a nap átragyog a játékos bárányfelhőkön, susogni kezd az összes virág: A rózsák a levelekkel, a fák lombjai a fűszálakkal. Alig várom, hogy meghalljam pajkos, kedves suttogásukat :)
Az esőcseppek vidáman fürdették meg a szirmokat, levélruhákat, de még a járda kis közeiben fejüket felütő gyomnövényeket is. Ők is élvezték a pancsolást,s megtisztulva, üde zölden nyújtózkodtak felfelé a nap szeretet fénye felé.

Az én szeretett gazdagságom ....

Azon gondolkodtam a napokban, hogy milyen gazdag is vagyok. Még a lábamat sem kell kitennem a kertemből, mert valami oknál fogva annyi növényem van, amit nem én ültettem, hanem maguktól települtek, röppentek ide, kúsztak, bújtak hozzám. Valószínű , hogy kiválasztották maguknak a helyet, s engedve az én sóhajaimnak, kívánságaimnak, meghallva azokat, nálam bújtak földbe, hogy megörvendeztessenek.

Így repült hozzám bodza őnagysága, aki gyönyörű kalapjaival állandóan bókolva köszönt reggelente.

Aztán a szomszédban kivágott akác is itt talált menedéket, hogy- hogy nem, átbújva a kerítésen nálam vert tanyát. Hagytam. Csillagfürtjei illatosan kínálgatják magukat, csilingelve adják tudtomra, hogy szabad a vásár!

A másik szomszéd,tovább gondozni nem kívánva, málnáját kipusztítva, immár a mi kerítésünkön át gyökérindájukat átvezetve a földben,  megtalálták a megfelelő helyüket, hogy tovább létezzenek. Hogy kedves kis unokáimnak kínálják a friss piros gyümölcseiket! Igyekeznek minden évben óriásira nyújtózni, hogy könnyebben szedegessük ,a néha fájós derekunkkal. A gondosan édesre érlelt, napsütötte helyen gyökeret vert Málnuska már régóta igyekszik meghálálni a szeretetet.

Tegnap reggel vadrózsára is bukkantunk a testvérem kertjében. Szeretnéd?- kérdezte . Tudta, hogy igent mondok, ezért hagyta meg az életét. Még picike kis élet, de nekem már álmomban megmutatta a virágait. Gyönyörű bársonyos, simogatóan halvány rózsaszín virágai lesznek.

A diófát viszont a mamától hoztuk el. Senkinek nem kellett. Nekem azóta is ahányszor elmegyek mellette eszembe jut, hogy milyen hálás érte. Az unokáimnak a legklasszabb fa, amire mászni és amin üldögélve elbújni lehet. Be lehet látni az egész kertet. A madarak fészkelő helye, a vadgerlepárunk már évek óta itt neveli a kicsinyeit.. Mi sokat üldögélünk alatta, és emlékezünk .És ad nekünk sok  sok gyógylevelet, és enni valót. Szeretem mindenestől .Régen ,kislánykoromban, még az otthoni diófánkról verset is írtam.:)))))

Ha a lábam elé nézek rögtön eszembe jut az ibolyák tavaszi sokasága, ami szinte kék, lila fehér, rózsaszín szőnyegként terül az udvar egy-egy részén . Mennyi finomságot készítettem belőle. 

Persze nem hagyhatom ki Csípős Csalán kedves kertlakómat se, melyet a kert végében háborítatlan környezetben hagytam. hogy a kert szelleme is megmaradjon nálam :)

A sok gyógynövény: cickafark , árvacsalán,csalán, lándzsás utifű, aranyvessző , körömvirág, kövérporcsin,  százszorszép naponta mosolyogva köszönt, amikor ideje van. …..

Sorolhatnám hosszú papirusztekercsen leírva, az én kincseimet!

 És hálás vagyok  mindezért, mindenért, ami megadatik nálam itthon. A sok kis élet, amelyekben gyönyörködni lehet. Itt vannak, ha szükségem van rájuk.

Már medvehagymát is találtam, nem is keveset!

Elég nagy az udvar, a kert, szerencsére,  elférnek nálunk..

Hát ez az én nagy gazdagságom <3 Érzitek az aranyat? Ott vannak a fák alatt! <3

  

Pitypangszörpöt készítettem :) 

  Néhány szép kép a kertünkből :)

 Szeretettel kívánok nagyon szép jövő hetet Mindenkinek! :)